Bejelentkezés facebook-on keresztül

Bejelentkezés

Helló

Szerző: 
Danyikó Diána

Nem szeret futni a villamos után, nem is szokott; még ha késésben van is, inkább vár, de most kénytelen volt. Persze szerencséje volt. Ahogy felugrott, félretette emlékeit a gondos tornatanároktól tanult szokásos instrukciókról, melyek szerint futás után semmiképpen sem szabad leülni, hanem szigorúan csak sétálva, esetleg egy helyben állva lehet lihegni. Lendületből oldalvást lehuppant az első szabad helyre, mit sem törődve azzal, hogy később fel tud-e állni. Lényeg a lényeg, bízott az izmaiban. Miközben még levegőért kapkodott, a tekintete perifériáján látta, amint a szemben lévő ülésen szintén oldalt ülve, lábát lógatva odafordult, majd kiegyenesedett egy alak és azt mondta neki: „Helló”. Ismeretlen hang volt, de itt álljunk meg egy pillanatra. Nem egy „felkaplak és kocsiba tuszkollak” vagy követelőző, „miért nem jössz velem” helló volt ez. Egyszerű, könnyed kis „helló” volt, de szelíd erejével fölébresztette az életéért vívott küzdelemből. Ez meglepte; rég hallott ilyen magabiztos, megnyugtató „helló”-t. Odanézett és látta, hogy még egy határozott, mindentudó mosoly is jár hozzá. Egy nyolcéves forma kisfiú örült így meg a látványának, magát kihúzva, őszinte örömmel a szemében. Visszaköszönt, elbeszélgettek. Magában azon tűnődött: hová tűnik a későbbiekben ez a „helló”?

Aztán a fiúnak le kellett szállnia, ezért még időben odaállt az ajtóhoz. Hátulról jött anyu instrukciója: „A bal oldali fog nyílni!” Mindezt olyan hangsúllyal mondta, hogy nyilvánvaló volt benne a leteremtő szándék, miszerint „rossz helyen állsz!” A fiú szinte bűnbánóan kullogott át a jobb oldalról balra. Ajjaj. Csak nem itt a válasz az előbbi kérdésre? Az nem lehet, hogy így kezdődik. Anyu vagy apu megmondja, mit kell tenni. Ha nem úgy és nem azt teszed, jön ez a frusztráló hang, és megteszel mindent, csak ezt ne kelljen hallanod. Bevésődik a bizonytalanság és leváltja a magától értetődő bizonyosságokat. Cseppről cseppre eltűnik a személyiségből a természetes magabiztosság, mint vallatáskor az igazság leplezésének képessége. A „jól” persze viszonylagos, mert ebben a fejlődési szakaszban egyet jelent azzal, ami anyu vagy apu szerint „jó". Vegyük például ezt a helyzetet. Anyu intelme alapvetően szükségtelen volt. Ha a fiú kitart a jobb oldali ajtónál és a megállóban nem az nyílik, egyszerűen átmegy a szemközti ajtóhoz és leszáll. Nem történik semmi. Legfeljebb, annyi, hogy a természetes öröm és a magabiztos kezdeményezőkészség a világgal szemben megmarad. Anya s fia mindenesetre leszálltak. Ő fennmaradt. Továbbra is azon gondolkozott, hogy erre miért volt szükség?

A következő megálló előtt egy hölgy előrement, s bizonytalanul megállt középen a két oldalsó ajtó között. Ekkor még nem tudta, hogy ő a következő játékos és az orosz rulettet kevesen bírják. Mindenesetre figyelt. A két ajtó között bizonytalankodó utas odahajolt az egyik ajtó közelében ülő hölgyhöz és feltűnés nélkül próbálta megérdeklődni, nem tudja-e véletlenül, hogy a következő megállóban melyik ajtó fog kinyílni? Megkapta a választ, s mint akinek a magabiztosságát is visszaadták, odaállt a jobb oldali ajtóhoz. Szinte sugárzott róla: „Jó” helyen állok, minden titkok tudója vagyok. Az előző megállóban történt, leszállás körüli események kapcsán az egész utazás egy vegzatúrává lépett elő. Természetesen ezt senki sem tudatosította, csupán ösztönösen felvette a játékszabályokat és igyekezett megfelelni. A kérdező hölgy valószínűleg nem bírta a mentális feszültséget, melynek mélyén az a kérdés húzódott, vajon „jól” csinálom, „jó” helyen állok? Más szavakkal: „Vajon megfelelek-e a vegzatúra kimondatlan játékszabályainak?” Bizonyosan látta és hallotta az előző, megalázással határos párbeszédet. Még ha nem is tudatosult benne, szinte a zsigereiben érezte, hogy az előbbi események nyomán egy egész ítélőbíróság nyomasztó légköre telepedett meg abban a villamoskocsiban. Egyet mindenesetre biztosan tudott: erről a villamosról „jól” kell leszállnia. Suttogó kérdéséből következtetve az ő világában a megfelelési kényszer nagyobb úr volt, mint a szabad, magabiztos, önálló cselekvés szándéka, így a feloldó kérdésig láthatóan esélye sem volt eljutni: Miért is kellene előre tudni, melyik ajtó fog kinyílni?

Több játékost már nem tudott megvárni; bár talán további értékes felismerésekkel szolgálhattak volna. A következőnél neki is le kellett szállnia. Az orosz rulettet választotta és ec peccel döntött. Baloldalt várakozott, és már szinte a köz érdekében is szurkolt, nehogy azon az oldalon nyíljon az ajtó. Mintha csak a járművön eluralkodott „jól” csinálom kollektív elvárásának erőterét szerette volna áttörni, vagy egyszerűen át akarta élni, milyen érzés tudatosan a kiszámíthatatlanságot választani, s akár „rossz” helyen várni. A kétely feszítésében mások talán gyorsan még kristálygömbhöz is fordultak volna, csak biztosan tudják, mi várható, csak valaki mondja meg, hogyan csinálják „jól”. Szinte megörült, amikor a bal helyett a jobb oldali leszállási lehetőség tárult fel. Átélve a tudatosan felvállalt bizonytalanság érzését átlépett, és elégedett mosollyal az arcán szállt le a „jó” oldalon, annak ellenére, hogy előtte rossz helyen várt. Tudatosodott benne egyfajta szabadság, amely mentes az elvárásoknak való megfeleléstől. Be kell látni: a vége mindenképp leszállás. Az pedig egyéni döntés, hogy az odavezető úton hogyan érzi magát. Ha nem dönt, jönnek a zsigeri, tanult reakciók, a csoportnyomás és akár nyomorultul is telhet egy ilyen utazás. Mindenesetre nem volt semmi következmény, a néhány megálló alatt átélt tapasztalás vérré vált benne. Mögötte semmi üdvrivalgás vagy rajongói zászlólobogtatás. A vegzatúra továbbindult sárga villamosnak álcázva, de ő már nem volt rajta, és ez hatalmas nyugalommal töltötte el. Alig várta, hogy találkozzon azzal, akihez indult és azt és úgy hallhassa, mondhassa: „helló”.

_________________________

Photo credits

  1. Kádár Viktor: Tram, http://www.sxc.hu/photo/50894.
  2. Miguel Saavedra: Railway, http://www.sxc.hu/photo/917840.
  3. Tomasz Lubas: Child Perspective, http://www.sxc.hu/photo/701310.
Megosztás: