Hogyan lettem vegetáriánus

Dr. Walkovszky Attila

Vegetáriánus bőségtál
A Dharma – a nyugati buddhizmus lapja 7. számában (2012/2, 12-21. old.) megjelent írás
szerző által átdolgozott változata.© Dr. Walkovszky Attila, 2012. Közlés a szerző szíves engedélyével.

– Akarsz egy háromhónapos hullát látni? – kérdezte tőlem unokahúgom, az egyik nagyvárosi szálloda konyhafőnöke, miután a látogatásom felett érzett örömét egy négyfogásos ebéddel is kifejezte. A kérdése egy dupla feketekávé hatásával ért fel a libamáj előétel, a leves-különlegesség és két bécsi szelet elfogyasztása utáni pilledtségemben.

– Hogyne akarnék – feleltem, hozzászokva ugratásaihoz.

– Akkor gyere! – mondta. Ahogy ringó léptekkel vezetett a konyha irányába, meg kellett állapítanom, hogy egykori nádszál termetén már nyomot hagyott a kezdődő szakmai ártalom.  Átmentünk a lengőajtón. Az előtérben egy méretes, nehéz faasztalon egy fél disznó volt kiterítve.

– Itt van, ő az! – kíváncsian nézett rám, majd folytatta – Három hónappal ezelőtt raktuk be a hűtőkamrába.

– Ebből ettem? – kérdeztem, és kissé szorongva nézegettem a bizonytalan színű húst.

– Nem, a másik feléből, amit feldaraboltunk – és elmagyarázta, melyik részéből készült a bécsi szelet.

Boncolási gyakorlatokon megedződött gyomrom békésen fogadta a hírt. De ezek után a sárga vaníliakrémmel bőségesen megöntözött, Kamilla-módra elkészített süteménycsodát jóllakottságomra hivatkozva visszautasítottam. Azóta nem eszem a disznóhúst.

vega03.jpgMarhahúst már régóta nem ettem. Iskolás koromban, a nyári szünidőkben baráti kapcsolatba kerültem nagynéném teheneivel. Takarítottam az istállót, friss szalmát terítettem alájuk, kaparóvassal tisztítottam a szőrüket, simogattam őket. Ha nem vigyáztam, hálájuk jeléül arcomhoz érintették nedves orrukat, közben nagyokat fujtattak. A legelőn, ha megszomjaztam, nyugodtan tűrték, hogy tejet fejjek a tőgyükből a lapulevélből csavart poharamba, de a legyeket hajtva néha nyakon vágtak bojtos farkukkal. Sokan csodálkozva mosolyognak, ha elmondom, hogy nemcsak a teheneket, de a tehéntrágya szagát is szeretem. A húsukat azonban azóta sem vagyok képes megenni.

A baromfihús-evést hagytam el utoljára. Az 1980-as évek elején vetítették az „Ez Amerika” című filmet a mozikban. A sok negatív jelenség között a ketreces baromfitartást is bemutatták. Itt a szerencsétlen tyúkok olyan kis helyen tengődnek saját ketrecrészükben, hogy megfordulni sem tudnak. Az elhullott állatokat, a baromfitrágyát és sok minden mást is a granulált tápba keverve feletetik velük. Mert úgy gazdaságos a hústermelés, ha a tárgyként kezelt állat nem mozog, csak növekszik, és nincs hulladék. Ekkortájt lettem teljesen vegetáriánus.

Az igazsághoz tartozik, hogy ünnepi alkalmakkor néha előfordult, hogy halat vagy baromfimájat, májzsíros kenyeret ettem, de egyre ritkában. Általában akkor fordult ez elő, ha B12 vitamin hiányát éreztem (gyengeség, indok nélküli fáradtság). Visszagondolva a táplálkozásom úgy alakult, hogy fokozatosan szoktam le a húsról.

*

Többször kerestek fel olyan egészségügyi problémákkal, melyeknek az volt a háttéroka, hogy az illetők egyik napról a másikra hagyták abba a húsevést. Úgy tűnik, hosszabb időt kell hagyni a szervezetnek, hogy átálljon a húsmentes étkezésre.

Vegetáriánusok gyakran elkövetik azt a hibát, hogy továbbra is a megszokott ételeket eszik, de hús nélkül. Ez előbb-utóbb hiánybetegségek kialakulásához vezethet.

Az egyetemi biológusképzésben a vegetáriánus táplálkozást negatívan értékelték, talán mert a pártállamban az egyetlen hozzáférhető magyar nyelvű irodalom a vegetáriánus Bicsérdy Béla sokat bírált könyve1 volt. Akkoriban az egyetemen az élettan tananyag lelkes híve voltam, mígnem az egyik professzorom egyszer azzal fejezte be az előadását: „Nehogy azt higgyük, hogy minden úgy igaz, ahogy azt tanítják…” Majd hozzátette: „…meg ami az újságokban van leírva. Az utóbbival szülői indíttatásból tisztában voltam, a tananyaggal kapcsolatban azonban bogarat ültetett a fülembe. Elkezdtem utánanézni egy-két dolognak, és rájöttem, hogy igaza van. Azóta sok év telt el, és a helyzet csak rosszabb lett. Napjainkban ez már senkinek sem tűnik fel, mert nemcsak az árucímkék, reklámok többsége félrevezető és csúsztat, hanem már a „leves is hazudik”.2

Táplálkozásunk visszásságaival kapcsolatban elsőként a barna kenyér ésszerűtlen és érthetetlen mellőzésére figyeltem fel. Emlékeimben élt még kisgyerekkorom jóízű sötétbarna kenyere, ami hazánkban rég eltűnt a boltokból. A nyolcvanas években egyszer Kijevből hoztam mutatóba a gyerekeimnek. Persze ma is kapható sötétbarna kenyér, de azt többnyire malátával színezik barnára.

A fehér kenyérből kimarad a búzaszem két fontos része: a csíra és a korpa. Mindkettőt állati takarmányokba keverik. A búzacsíra szinte tiszta fehérje, értékes aminosavakat, telítetlen zsírsavakat és sok E vitamint tartalmaz. Személyesen ismertem Magyarország 1981 évi fekvenyomó bajnokát, aki az alapozó súlyemelő edzésektől kezdve a versenyekig hús helyett búzacsírát evett.

A nemesített búzafajták érzékenyek a Fuzárium sp. gombafajták fertőzésére, amely ellen gombaölő permetezéssel védekeznek.  Ez a gomba a szemet burkoló pelyván és a maghéjon telepszik meg. A permetezés ellenére néha a korpában és a teljes kiőrlésű lisztben is megtalálható a gomba méreganyaga. Őrlés előtt fuzárium fertőzésre vizsgálják a magvakat, s a határérték felett fertőzötteket higítják és csak állatok takarmányozására használják. Mégis, a korpás és a teljes kiőrlésű lisztből készült kenyerek kis mennyiségben, különféle betegségeket okozó fuzárium-toxint tartalmazhatnak.

A megoldást az ősbúza (Triticum monococcum) jelentheti. Az eredeti génkészlettel rendelkező „egyszemű” ősbúza, ha biogazdálkodásban termesztik, gyakorlatilag ellenáll a fuzárium fertőzésnek, ráadásul majdnem minden gluténérzékeny ember is eheti. A biogazdálkodásban termesztett diploid génkészletű tönkölybúza némelyik fajtáját a nemesített búzákhoz képest sokkal kisebb mértékben fertőzheti a fuzárium.3

Az arab országokban és Tibetben néptápláléknak számító árpát nálunk nem kedvelik, és jórészt állatokkal etetik meg, holott fehérje-, nyomelem- és vitamintartalma magasabb, mint például a rizsé.

A korpa jelentős része rost, és többféle B vitamin is van benne. A cellulóz és lignin rostok ballasztanyagként telítik a gyomrot, így hamar bekövetkezik a jóllakottság-érzés. A rostok a bélben megduzzadnak, magukba szívják a méreganyagok nagy részét. Emellett masszírozzák és ledörzsölik a bélfalat. A többszörösen átszitált fehér finomlisztben csak keményítő és glutén (sikér, búzafehérje) marad.

Az egyetemen azt tanították, hogy a szervezetünk nem tud előállítani bizonyos aminosavakat, ezért feltétlen szüksége van állati fehérjére, húsra. Ez féligazság. Valóban a táplálékkal kell bevinnünk az esszenciális aminosavakat, de tévedés, hogy ehhez húst kell enni.

Jóval később, az egyik akadémiai kutatóintézeti munkahelyemen a hajdani maják és inkák által nemesített disznóparéj (Amaranthus retroflexus L.) újabb változatainak hazai meghonosításán dolgoztunk. Ennek során egyetemekkel együttműködve megvizsgáltuk néhány, főként növényi táplálék esszenciális aminosav tartalmát. Kiderült, hogy az amaránt és a quinoa magjában is csaknem az összes esszenciális aminosav megtalálható, és könnyebben emészthető, mint a hús. Hasonló a helyzet a gabonafélékkel, de némelyikükben egyik-másik létfontosságú aminosavból kevés van vagy hiányzik. Emiatt célszerű a gabonaféléket váltakozva enni, illetve a kenyérsütéshez vagy tésztakészítéshez úgy összekeverni a lisztjüket, hogy a keverékben az összes esszenciális aminosav benne legyen. Aki húsmentes táplálkozást folytat, annak „komplettálnia” kell az aminosavakat, azaz teljes értékűvé kell tennie azokat, például a gabonafélék megfelelő keverésével. Kísérletekkel meghatározták a szervezet számára szükséges esszenciális aminosav készletet, amit egy komplett fehérjének tartalmaznia kell:

A teljes értékű fehérje esszenciális aminosav tartalma mg/g-ban.4
Triptofán
7
Treonin
27
Izoleucin
25
Leucin
55
Lizin
51
Metionin+Cisztein
25
Phenilalanin+Tirozin
47
Valin
32
Hisztidin
18

Ez alapján jó párosítás például a búza–amaránt vagy a búza–amaránt–köles, búza–zab–köles, búza–amaránt–kukorica keverék. Kenyérsütésnél azonban nem jó túl sok zablisztet vagy tisztán rozslisztet használni, mert nyálkás és tömör lesz a kenyér. Nagyon sok fehérje van a hajdinában is.

Annak jellemzésére, hogy a táplálékokban lévő fehérjék a tojáshoz viszonyítva mennyire teljes értékűek, és mennyire hasznosulnak a szervezetben, mutatószámokat dolgoztak ki. Az egyik ezek közül a biológiai érték (BV). Egy jó minőségű fehérjetartalmú táplálékban nemcsak az összes esszenciális aminosavnak kell benne lennie, hanem az is fontos, hogy jól emészthető legyen és felszívódjon a bélből. Ezt mutatja a fehérje emészthetőség szerint korrigált (PDCAAS) értéke.

A következő táblázat néhány fehérjeforrás BV és PDCAAS értékét mutatja:

BV (%)
PDCAAS
tojás                     93,7
tojás                               1,0
amaránt          85,4 – 90,4
tej (kazein)                      1,0
tej                       84,5
tofu                                1,0
quinoa                 82,6
marhahús                        0,92
marhahús             74,3
szójabab                          0,91
szójabab              72,8
csicseriborsó                    0,78
fényezett rizs        64,0
gyümölcsök                      0,76
búza                    64,0
babok                              0,7
kukorica               60,0
zöldségek                   0,73 – 0,75
babok                  58,0
búzahús (glutén)              0,64
 
gabonafélék                     0,5
 
földimogyoró                    0,52
 
teljes liszt                        0,42

A táblázat szerinti 1,0 értékű táplálékokban megtalálható az összes esszenciális aminosav. Az egyre kisebb számok azt mutatják, hogy ezekben az esetekben már hiányoznak bizonyos esszenciális aminosavak.

Azonban mint a legtöbb okoskodás, ez is sántít. Az emészthetőség függ például az elkészítés módjától, vagy akár a rágás időtartamától is. Másrészt csecsemőkben megvan, a felnőtt emberekből viszont már hiányzik a kazeint megalvasztó renin enzim. A szervezet felnőttkorban már nem jól emészti a tejfehérjét. A sok tej és tejtermék megterheli az emésztőrendszert, nyálkásítja a szervezetet, és gyakran vezet különféle allergiához. A felnőtt ember stresszes életmódja és túlzott cukorfogyasztása kimeríti a hasnyálmirigyet, ezért a felnőttek rosszabbul emésztik a tápanyagokat.

A húsok is nehezen emészthetők. Hosszú ideig a gyomorban maradnak, ezért a jóllakottság érzete a húsevés után sokáig megmarad. Zab, köles, tofu stb. fogyasztása után hamar megéhezünk. A komplettált növényi táplálék minden ellenkező híresztelés ellenére teljesen helyettesíti a húst. A táblázatból látható, hogy az amaránt és a quinoa biológiai értéke meghaladja a marhahúsét, az amaránt a tehéntejét is. Mindkettő biológiai értéke alig marad el a tojásétól.

Ha tojást is eszünk, amúgy sem alakul ki esszenciális aminosav hiány. Más előnye is van a tojásevésnek. Amikor az Amerikából gerjesztett koleszterinpánik tetőzött, egy magyar orvos rendszeresen tojáskúrát javasolt epe- és májbetegeinek. A szakma természetesen kiközösítette, holott mint később kiderült, igaza volt. Kétféle koleszterin van, egy sűrű (HDL) és a híg (LDL). A híg koleszterin feldúsulhat az erek falában és zsíros csomók, plakkok képződhetnek. Ahogy egyre vastagodik az érfal, beszűkül vagy elzáródik az ér. A plakkok le is válhatnak, és trombózist idézhetnek elő létfontosságú szervekben. A sűrű koleszterin, amely a tojás sárgájában van, ezzel ellentétesen működik: elősegíti az érfal koleszterintartalmának kiürülését, és ennek eredményeként csökken a plakk-képződés.

A szójával két probléma van. Semmi garancia sincs rá, hogy amit külföldről behoztak élelmiszer alapanyagnak vagy állati takarmánynak, az nem génkezelt. Az itthon termesztett szója valószínűleg nem az, de a nyolcvanas évek vége óta kereszteződhetett génkezelttel.

Másrészt a szójában sok a növényi ösztrogén. Ez a változás kora felé közeledő hölgyeknek kifejezetten hasznos lehet, a férfiaknak azonban nem. Megfigyelték, hogy a sok sört ivó férfiaknak megnő a mellük. Ennek háttéroka a sörgyártáshoz használt komló magas ösztrogénszintje. A nagy mennyiségű növényi ösztrogénbevitel sportolókra nézve akár életveszélyes is lehet. A napi többszöri állóképességi edzést folytató élsportolók rájöttek, hogy fokozza a teljesítményüket, ha áttérnek a vegetáriánus táplálkozásra. Sajnos több esetben előfordult szóját, tofut vagy különféle teljesítményfokozó táplálékkiegészítőket fogyasztó magyar férfisportolókkal is, hogy verseny vagy edzés közben szívinfarktust kaptak. A vizsgálatok arra utalnak, hogy a halálesetek hátterében a szója állhat, mégpedig két okból. Szerepet játszhatott a szója ösztrogénhormon-tartalma, ami nem kedvez az izomerőnek. Másrészt a szójában nagy mennyiségben található a glutaminsav nevű aminosav. Ebből a szervezet elegendő mennyiséget állít elő, tehát nincs szükség a túlzott bevitelre. A túl sok glutamát serkenti a szívműködést, szapora szívdobogást okoz, és ha egyidejűleg kevés a magnézium a vérben, akkor leállhat a szív.5

Ebből nem az következik, hogy egyáltalán ne együnk szóját, de ne sokat és ne gyakran. Az átlagos szójamentes táplálkozás is bőven elegendő mennyiségű glutaminsavval látja el a szervezetet. A nátriumglutamát kiemeli az ízeket – ízfokozó –, ezért nem mond le róla az élelmiszeripar. A gyártók – tapasztalva, hogy a tudatos vásárlók nem veszik a tartósítószert, ízfokozót és egyéb mesterséges adalékanyagot tartalmazó készítményeket – újabban a glutamátot rejtve, más neveken, például hidrolizált fehérjeként stb. jelenítik meg.6 Nem hazudnak, csak ködösítenek.

A fenti táblázatból látható, hogy a növények is kiváló fehérjeforrások. A zöldségek közül a káposztafélék: a brokkoli, a kelkáposzta, a bimbóskel kitűnik nagy fehérjetartalmával. Közismerten sok fehérje van a bab- és borsófélékben is.

A hüvelyes zöldségekkel (babok, borsók) és általában a magokkal azonban két probléma van.

Az egyik az enzimgátlás. Annak érdekében, hogy ne csírázzanak ki idő előtt, a magvakban enzimgátló vegyületek vannak. Ezek a vegyületek a mi emésztőenzimjeinket is blokkolják. Enzimhiány jön létre, a hasnyálmirigy fokozni kényszerül az enzimtermelést, és idővel kimerül. A következmény rossz emésztés, felfúvódás, ételallergia, bőrviszketés, ekcéma.

A másik probléma, hogy a magokban különféle lektinfehérjék találhatók. A lektineknek „ragasztó” hatásuk van: a sejtmembránokhoz kapcsolódnak, és a különböző sejtek – például baktérium és testi sejt, jó esetben baktérium és immunsejt – egymáshoz tapadását teszik lehetővé. Egymáshoz ragaszthatják azonban a vörösvérsejteket is, aminek az eredményeként csökken az oxigénszállítás, nő a vérben a széndioxid-szint és savasodik a szervezet.

Az egyes lektinek vércsoport-specifikusak. Ez azt jelenti, hogy vércsoporttól függ, hogy bizonyos lektinek valaki számára károsak-e vagy sem. Erre vonatkozólag a vércsoport szerinti táplálkozással foglalkozó, ma már bőséges szakirodalomból tájékozódhatunk. Dr. Adamo7 a négy fő vércsoportra vonatkozólag vonta le következtetéseit saját beteganyagából. Azonban a főcsoportok mellett több mint huszonöt alcsoport létezik. Ezért a fő vércsoportok számára javasolt élelmiszereket csak iránymutatónak célszerű tekinteni. A legjobb, ha mindenki saját magán figyeli meg, hogy mi tesz jót neki, és mi nem.

A biztonságos magevéssel kapcsolatban emellett további tanácsok is adhatók. Fontos, hogy ne együnk gyakran nagy mennyiségben nyers magokat. Ha például valaki egyszerre megeszik tíz-húsz dekagramm nyers mogyorót, az olajtól eltekintve is tapasztalni fogja a rossz közérzetet, mely az abban található lektin hatására alakul ki (ha olyan a vércsoportja).

Az enzimgátló vegyületek és a lektinek nagy része már enyhe pirítás vagy főzés hatására is lebomlik. A hőkezelésnek azonban van egy súlyos hátránya. Negyven fok fölött ugyanis az enzimek kezdik elveszteni a működőképességüket, másrészt károsodnak a telítetlen zsírsavak. Az élelmiszeripar által feldolgozott táplálékok a hőkezelés miatt enzimhiányosak. Ez bizonyos fokig még a fagyasztott zöldségekre is igaz.

Mi a megoldás? Többféle is létezik.

Fogyasszunk a vércsoportnak megfelelő nyers táplálékot is, főként olyanokat, amelyekben sok enzim van.8 A nyerskosztot népszerűsítő Bicsérdy ráérzett erre és a böjt méregtelenítő hatására, de később túlzásokba esett. Manapság a vegetáriánusok közül sokan isszák az ehető zöld levelekből, zöld növényi részekből házilag turmixolt leveket. Napi egy maréknyi (5-10 dekagramm) spenót, sóska, sárgarépa zöldje, mángold, saláta vagy a zöld levele miatt termesztett amaránt felhasználásával kiváló, enzimekben gazdag ital készíthető fillérekért, akár leves helyett is. Felhasználható bármely vadon termő ehető növény levele is, mint amilyen például a pitypang, tyúkhúr, disznóparéj, porcsin. Ezek sósan fűszerezve vagy édes ízű gyümölccsel keverve egyaránt fogyaszthatók. A másik megoldás a csíráztatás. A csíráztatott magvakban a csírázás folyamatának hatására elbomlanak az enzimgátló vegyületek, a lektinek egy része azonban megmarad.

A lektineket erjesztéssel is le lehet bontani. A japánok egyik kedvelt étele, az erjesztett szója vagy miszo gyakorlatilag lektinmentes, az erjesztő baktériumoknak köszönhetően. E baktériumoknak más kedvező hatásuk is van. Enzimekkel, vitaminokkal dúsítják a táptalajul szolgáló anyagokat. Megfigyelték, hogy az erjesztett ételeket rendszeresen fogyasztó népek hosszabb életűek. A zöldség és gyümölcs mellett az erjesztett birka- és kecsketej mindennapi tápláléka a Kaukázus északi lejtőin élő abházoknak, akik között ritkaságszámba ment a száz évnél rövidebb életkor. Hasonlóan hosszú életűek a Kasmír északi részén lakó hunzák, akik a fehér hunok leszármazottainak tartják magukat. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy ezek a népek két-háromezer méter magasságban élnek, ahol tiszta a levegő, az ivóvizük pedig hóolvadékból származó, nyomelemekben gazdag forrásvíz. A hunzák között ismeretlen a daganatos betegség. Ezt annak tulajdonítják, hogy gyümölcsökkel édesítenek cukor helyett, és a B17 vitamint tartalmazó sárgabarackmagot is megeszik. Erjesztett tejet is fogyasztanak.

Különféle erjesztett táplálékok hazánkban is ismertek.

A kancatej összetétele hasonlít az anyatejhez, 30 %-kal több esszenciális aminosavat tartalmaz, mint a tehéntej.9 Őseink kancatejből erjesztett italát, a kumiszt Magyarországon már régen nem isszák.

A kombucha nevű kocsonyás, barna színű ecetsav baktérium-élesztőgomba telep vitaminban és enzimekben gazdag italt szolgáltat.

A „japán kristály” vagy vízikefir a Lactobacillus brevis, Streptococcus lactis, Saccharomyces cerevisae és más baktériumok együttéléséből létrejött átlátszó, fehéres, kocsonyás állagú lény, mely szintén nyomelemekkel, vitaminokkal és enzimekkel látja el a tenyésztőit szinte ingyen.

Közismert a tejet megalvasztó, karfiolszerű „kefirgomba” tenyészet, amely valójában több mint harmincötféle probiotikus baktériumból áll. Kisgazdaságban fejt tejből, a tenyészettel házilag erjesztett kefir minőségét nem éri el az üzletekben kapható élőflórás kefir. A gyorsan szaporodó tenyészet tabletták helyett élő probiotikus baktériumokkal látja el az emésztőrendszert. Kevesekben tudatosul, hogy az ember belében több kilogrammnyi baktérium él, melyek anyaga fehérjeforrás a szervezet számára.

Régóta ismert élő táplálék a savanyú káposzta és a kovászos uborka, melyek tejsav-baktériumok erjesztő hatására savanyodnak. A felsoroltak közül mindegyiknek nagy a vitamin- és enzimtartalma.

Amint kiderült, hogy a növényi táplálék is elegendő fehérjét és esszenciális aminosavat biztosít a vegetáriánusok számára, a húsipar és az ellentábor egyéb képviselői a vas- és B12 vitaminhiánnyal kezdtek érvelni a húsevés érdekében. Tény, hogy a húsevőknél mindkét hiánybetegség viszonylag ritkán fordul elő. A vegetáriánus táplálkozás hívei azonban idővel kimutatták, hogy bizonyos növényekből is jelentős mennyiségű vashoz juthat a szervezet. A vas felszívódásával kapcsolatban azonban problémák vannak.

Az állati fehérjékből származó komplex szerves vasvegyület, a hem viszonylag könnyen felszívódik a bélből. A növényekben található vas kevésbé. Felszívódását segíti a C-vitamin, a folsav (B9 vitamin) és a gyümölcsök. Egyes zöldségnövényekben olyan vegyületek is találhatók, amelyek gátolják a vas felszívódását. Vegetáriánusok fő vasforrása a növények zöld levele, a búza- és árpafűlé, illetve a zöldárpapor. Sok vas van a céklában, az amarántban, a mákban, a mogyoróban, a kakaóban és a kecskesajtban. Gyakorlatilag minden gyümölcs és gabonaféle, s az olajos magvak is tartalmaznak vasat. A vegetáriánusok szervezete a tapasztalatok szerint idővel jól alkalmazkodik a növényi vas felhasználásához.

Végül azzal érveltek a húsmentes táplálkozás ellenzői, hogy a növényekben nincs B12 vitamin. Bebizonyosodott, hogy az erjesztett táplálékok elegendő mennyiségű B12 vitamint tartalmaznak. Kiemelkedik ezek közül a miszo, a joghurt, a kefir és az élesztő. A komposzton, istállótrágyán nevelt leveles zöldségekben is van B12 vitamin, a lucernában kiemelkedő mennyiségben. Másrészt a tojás és az algák is tartalmaznak B12 vitamint.

*

Bár a vegetáriánus táplálkozás gondos odafigyelést kíván és a készételekhez viszonyítva munkaigényes, miért legyünk mégis vegetáriánusok?

Napjainkban a környezetszennyezés miatt a Föld már katasztrófaközeli állapotban van. Melegszik a légkör, aminek egyik következménye a szélsőséges időjárás. Az utóbbi tél folyamán is nemegyszer változott 15-20 °C fokkal a hőmérséklet egyik napról a másikra. Megnőtt a viharok gyakorisága, előfordul, hogy egyhavi csapadék hullik le egy nap alatt és árvizet, sárlavinát okoz.

A légkör melegedésének egyik alapvető oka az egyre növekvő állattartás. Az állatok belében a baktériumok metángázt termelnek. A metán a légkörben az üvegházhoz hasonlóan viselkedik, üvegházhatása huszonötször nagyobb, mint a széndioxidé. Ennek következtében az intenzív állattartás a számítások szerint 17%-ban felelős a légkör felmelegedéséért.

A világ gabonatermelésének több mint a felét állatok takarmányozására használják. Erre a termőterületek 30 %-át veszik igénybe. A népesség növekedése és a neoliberális piacgazdaság terjeszkedése miatt egyre többen éheznek. Egyre több erdőt irtanak ki mezőgazdasági termelés céljára, hogy kiszolgálják a húsfogyasztást. Kiszámították, hogy egységnyi földterület hússzor annyi vegetáriánust képes eltartani, mint húsevőt.

Tudományos kutatások és nemzetközi statisztikák bizonyítják, hogy az állati fehérjében gazdag táplálkozás károsítja az egészséget. A húsevők körében sokkal gyakoribb a szív- és érrendszeri betegség, valamint a rák. A sok húst fogyasztók veséjét háromszor annyi húgysav terheli, mint a vegetáriánusokét, és gyakoribb náluk a köszvény. A húsevők rostszegény táplálkozása emésztőrendszeri betegségeket idéz elő. A kolitisz, divertikulózis, székrekedés, aranyér is gyakrabban fordul elő húsevőknél. A renyhe vastagbélben pangó salak fölborítja a bél baktériumflórájának egyensúlyát, elősegíti a mérgező anyagok felszívódását, a bél körüli szervek fertőződését.10

A Lankávatára szútra utolsó fejezetében ezt olvashatjuk a húsevésről:

„A húsevő nyugtalanul alszik és nehezen ébred. Rémisztő álmokat lát, amelytől a haja az égnek mered … A táplálkozásnál soha sem tudja, hogy milyen a megfelelő étel, íz és emésztés. Zsigerei a bőrbetegségek okainak gyűjtőhelyei: tele vannak férgekkel és más tisztátlan lényekkel.”11

Az intenzív állattenyésztés velejárója a hormonokkal dúsított takarmány. Több kutató ennek tulajdonítja a korai nemi érést.

Megfigyelték továbbá, hogy a hússal táplálkozók agresszívebbek, mint a vegetáriánusok. A buddhista gyakorlás egyik törekvése a harag, az agresszió megfékezése. Egyetlen haragos gondolat képes tönkretenni a korábbi gyakorlások eredményeit.

A zsidó-keresztény vallások a „ne ölj!” parancsot eltérően rangsorolják. Mózes második könyve (20:1-14) a tizenharmadik helyre teszi. Az ortodox és a protestáns egyházak, ragaszkodva az eredeti szöveghez, szintén a tizenharmadik helyen említik. A katolikus és evangélikus bibliaváltozatokban a ne ölj a hatodik parancs. A muszlim vallás a jogtalan emberölést a második nagy bűnként említi. A buddhista tanításban azonban az ölés tilalma a bódhicsitta (együttérzés és bölcseség) miatt az első helyen áll. A „panátipátá véramaní szikhápadam szamadijami” fogadalomnak azonban, mely az élet elvételétől való tartózkodásra vonatkozik, itt tágabb értelme van. A részvét és a szerető kedvesség minden élőlényre kiterjed. A szútra ebből a nézőpontból is magyarázatot ad a húsevés tiltásával kapcsolatban:

„Mahámati, nincs olyan élőlény, aki az újjászületések hosszú folyamán élőlényként megjelenve ne lett volna az apád, a fivéred, a nővéred, a fiad, a lányod, vagy valamelyik az egyik közül, valamilyen fajú rokonod, és más testet szerezve, ne élhetne vadállatként, háziállatként, madárként vagy anyaölből születettként, vagy valamiként, ami kapcsolatban van veled. Így lévén, a bódhiszattva-mahászattva, aki minden lényre úgy tekint, mintha saját maga lenne, és a Buddha-igazságot gyakorolja, hogyan ehetné meg egy vele azonos természetű lény húsát?”12

Az analógiás gondolkodás az univerzumot, a Földet és az embert egyetlen összefüggő, sokszintű működési egységként értelmezi. Napjaink társadalmai, kevés kivételtől eltekintve, e működés korábbi harmóniáját, viszonylagos egyensúlyát mohóságból, tudatlanságból avatatlan kézzel megbontották. Hamvas Béla archaikus emberétől13 napjaink átlagpolgáráig – úgy tűnik – visszafelé vezetett a „fejlődés”. Rajtunk is múlik, hogy ez a folyamat milyen irányt vesz a jövőben.

_______________________________________

JEGYZETEK

  1. Bicsérdy Béla: A halál legyőzése. Budapest, 4. kiadás, 1936.
  2. Hans–Ulrich Grimm: A leves hazudik. Budapest, Kétezeregy kiadó, 2009, 200. o.
  3. Rafai Pál: A fuzárium toxinok hatása a gazdasági haszonállatok termelésére és egészségére, avagy, amit a mikotoxinokról érdemes tudni. www.agronaplo.hu/kutatasfejlesztes/46.
  4. Az itt következő és további tápanyag-táblázatok forrása: ndb.nal.usda.gov/ndb/foods/list és www.nal.usda.gov/fnic/foodcomp/search.
  5. Dr. Kim-Peresztegi Sándor: Nátriumglutamát – a születéstől a halálig. http://biogyogyaszdoktor.hupont.hu/14/kozhasznu-cikkek.
  6. Dr. Kim-Peresztegi Sándor, id. mű.
  7. Dr. Peter Adamo – Catherine Whitney: AB0 terv. Budapest, CF-Net Kft., 2004, 451. o.
  8. Interjú Dr. Howell-lel, az enzimtáplálkozás atyjával. http://egeszsegtaplalkozas.shp.hu; Dr. Edward Howell: Enzim táplálkozás. Budapest, Mandala-Véda Kiadó, 2004, 236. o., http://www.scribd.com/doc/53993907.
  9. Csapó János – Csapóné Kiss Zsuzsanna: Tej és tejtermékek a táplálkozásban. Kempelen Farkas Digitális tankönyvtár, www.tankonyvtar.hu/egeszsegugy/tej-tejtermekek-080906-204.http://www.tankonyvtar.hu/egeszsegugy/tej-tejtermekek-080906-204
  10. Lásd Environmental vegetarianism, http://en.wikipedia.org/wiki/Environmental_vegetarianism.
  11. The Lankavatara Sutra. A Mahayana Text. Translated for the first time from the original Sanskrit by Daisetz Teitaro Suzuki.
  12. Lankávatára szútra, id. mű
  13. Hamvas Béla: Sciencia sacra. Budapest, Magvető, 1988, 577. o.