Támpontok A fehér és a fekete király című mese értelmezéséhez

Pressing Lajos, Erdélyi Zsolt, Gál Krisztina, Sumser Margit

René Schindler képe a Pixabay-en

A fehér és a fekete király című, kedves szlovén népmese (a mese szövege, ha valaki még nem olvasta volna, a http://www.olvasnijo.hu/olvasni.php3?tipus=olv&id=406 linken található) azért különösen érdekes, mert jól elkülöníthetők benne az egyetemes motívumok azoktól, amelyek egy sajátos kultúrkörben rakódtak rá. Ezért a magyar népmesén felnőtt olvasónak e történet egyszerre ismerős és egzotikus.

A meséhez facebook oldalunkon az alábbi találós kérdéseket tettük fel:

  1. A Fehér Király, aki szemmel láthatóan a jó oldalt képviseli, miért terméketlen? Miért pont a Fekete Király segítségére van szüksége ahhoz, hogy fiúgyermeke szülessen?
  2. Mit jelent az, hogy legmélyebb vágya (a gyermekáldás) beteljesüléséhez annak tárgyát már előre el kell veszítenie?
  3. Mit jelent a forrásvíz a történet elején, és miért onnan bújik elő a Fekete Király?
  4. S végül egy sajátosan szlovén megfogalmazás, mely mégis egyetemes bölcsességet fejez ki: Miért nem lesz soha a savanyú uborkából aranycipellő, még mágikus eszközök alkalmazásával sem?

Köszönjük a beérkezett kitűnő megfejtéseket, melyek közül a zsűri az első díjat Erdélyi Zsoltnak ítélte, aki megtalálta a kulcsot a mese legmélyebb, metafizikai szintű értelmezéséhez. A második helyezett Gál Kriszti lett, aki kitűnően érzett rá a mese lélektani mondanivalójára. Harmadik helyezett lett Sumser Margit egyes részletekre vonatkozó találó meglátásaiért.

Ha metafizikai szinten értelmezzük a mesét, valóban a fekete király és annak 24 leánya adja mega kulcsot, akik a 25 tattvát (24 természeti princípium+ a 25. vagy 0. purusa, az elhomályosult öntudat) jelképezik. (Na ja, hiszen Benfey óta tudjuk, hogy minden mese Indiából ered.) A teremtés/termékenység feltétele a belefeledkezés / elhomályosulás, ezért valósulhat ez meg a fekete királyon (elhomályosult öntudat = purusa) keresztül. ("A forrás a jelenségek forrása" - mondja Zsolt nagyon helyesen). A teremtés ára ráadásul, hogy a világba született öntudat egy időre a káprázat (fekete király, elhomályosult purusa) foglyává válik, ezért az öntudat testet öltése egyben annak elvesztésével jár. Másfelől az újraeszmélés/fölébredés a teremtésen keresztül, annak zárószakaszaként megy végbe, akár a sötétség legyőzésével, akár az abból való megmeneküléssel. Fontos az is, hogy a világosságba való visszatéréshez az elvarázsoló saktik/vagy legalábbis azok egyikének segítsége szükséges. A klasszikus szellemi utakon ez az értelem (buddhi) tattvája, mely bár természeti jelenség, jobban vonzódik a világosság eszméletéhez annak kiegészüléseként, mint az elvarázsoló homályhoz. Találóan világított rá Zsolt arra is, "az arany be tud szennyeződni, de fordítva nem működik: aki savanyú uborkát lát, az soha nem fog aranyat látni" -- magyarul a természetünk közönséges világi oldala mindig az is marad, az valódi természet aranyát csak az találhatja meg, aki bennünk eredendően világos. Az érzékiség sárkányai elől való menekülés útja: a kápolna és harang, a patakon átvezető híd és az eszeveszett menekülés a vallásos élet, a spirituális gyakorlás módszereire (ima, mantra, határok átlépése, eltökélt törekvés) utalnak.

Az élet természetét Kriszti hozzászólása is mélyen megvilágítja: "A fekete király lehet a halál, a fehér az élet. Amikor valaki megszületik, azzal el is van ígérve a halálnak is. És nem tudni mikor, de egyszer eljön értünk. A halál tudata nélkül terméketlen az élet, mert igazi izzást és intenzitást a halál tudata adja a tetteinknek. Az élet vize a halál vize is, aki halhatatlan annak halált hoz, aki halott, azt életre kelti. Az élet vize a forrás, mert a halál nem az élet ellentéte, csak a születésé. Az élet örök és abban a halál is, az élet is benne van. A halál nélkül nincs születés, és a születés nélkül nincs halál."

Lélektani szinten Kriszti fejtette meg a mese lényegét, mely szerint a fehér király a tudatos én, a fekete pedig ennek tudattalan ellenpólusa, az árnyék: "A személyiség: mi van fényben és mi van az árnyékkal, ahogy Jung nevezte. A király azért nem ihatott az aranykupából, mert nem volt teljes. Mert az árnyékunkkal együtt vagyunk teljesek. Az ember: titok. Még akkor is mikor emberarannyá, vagyis teljessé válik. Még ha alkimista vagyok is és arannyá változtatom az emberólmot magamban, akkor is titok maradok, mert végső mindig titok... A teljesség nem tökéletesség. Az árnyék nagyon megtermékenyítő, mert a legtöbb gondolatunk, intuitív sugallatunk nem is tudatos, a tudattalanból születik. Mikor az árnyékén egyesül vagy találkozik a fényben lévő énnel, az nagyon megtermékenyítő, olyan, mint egy új élet születése. Mert az árnyékban nem csak rossz dolgok vannak." "A tudatosodás az árnyék-én meglátásával kezdődik (ivás a forrásból). Később már tudatosabban észleljük a sárkányainkat, a legyőzendő negatív impulzusainkat." Amint ezt Lílávadzsra kiegészíti, "A sárkányok a fekete király, vagyis az árnyék szolgálói: ösztönenergiák és szorongások, amelyek megpróbálják a tudatos ént elpusztítani, vagy ha ez nem megy, annak ártani (neurózis, tünetképződés)."

Ha valaki túl meredeknek ítéli a 24 leány és a 24 természeti tattva megfeleltetését, Margit megfejtése könnyebben emészthető értelmezés ugyanerre: a teremtettség a 8 irány x 3 idő (múlt, jelen, jövő) formájában is leképezhető a 24-es számrendszerbe.