Bejelentkezés facebook-on keresztül

Bejelentkezés

A tündérkirály kútja

Szerző: 
Nagy Zoltán gyűjtése

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegényember, annak volt volt három fia: az egyik tizennyolc éves, a másik húsz éves, a harmadik huszonkét éves.

Azt mondta nekik az édesapjuk:

– Fiaim, mivel mán ilyen idősek vagytok, saját magotok is meg tudjátok a magotok kenyerit keresni, menjetek országot-világot próbálni!

A huszonkét éves indult el először. Ment, mendegélt a nagy világba, míg egyszer egyerdőségben eltévedt. Egyszer csak világosságot látott, hát arra vette az útját. Azt mondta magában:

– No, én mán nem megyek tovább, hanem meg szállok ott, ahol az a világosság van.

Mikor odaért, nagyon szépen beköszönt:

– Adjon lsten jó estét!

Nem is gondolta, hogy akinek köszönt, az a tündérkirály volt.

– Adjon lsten neked is, te szegény legény! Mi járatban vagy?
– Szerencsét próbálok a nagyvilágban, munkát keresek. Mivel szegények a szüleim, szeretnék megélni a magam kenyerin!
– No, akkor jó helyen jársz, mert nálam megcsinálhatod a szerencséd. A fél királyságom az ettéd a szép gyönyörű lányomval együtt, ha megcsinálod, amit kérek tőled.
– Felséges királyom, mi a kívánsága?
– Gyere ki velem az udvarra, majd megmutatom!

Éjszaka volt, szépen sütött a holdvilág, ragyogtak a csillagok. Azt mondotta a király:

– Látod azt a kutat? Míg a nap fel nem kel, ki kell húznod belőle a csillagok ragyogását. Ha a vizet az utolsó cseppig kimerítgeted, csak akkor nem tudnak a csillagok a víz tükrében sütni.

Hozzáfogott nagy serényen a legény a munkához, húzta a vizet, húzta, de mindég új bugyogott fel a régi helyiben. Éjfélre mán nagyon elfáradott a legény, kiszállott belőle az erő, a csillagok meg csak továbbra is ragyogtak a víz tükrén. Azt mondta végül:

– Felséges királyom, hiába húzom én a vizet, mindég újabb gyön helyette. Nagyon sajnálom, de lemondok a gazdagságról is meg a lányáról is.
– Én is sajnálom, szegény legény, hogy nem tudtad végigcsinálni a munkát, hogy nem tudlak jutalomban részesíteni.

Hazament a legény dolgavégezetlenül.

Elindult aztán a középső legény, a húsz éves. Ment, mendegélt, amig a tündérkirály palotájához nem ért.

– Adjon lsten, felséges királyatyám!
– Adjon lsten, szegény legény! Mi járatban vagy?
– Szerencsét próbálok.
– No, én nagyon gazdaggá tudlak tenni. A fél királyságom meg a lányom keze is az ettéd, ha tudod teljesíteni a kívánságomot.
– Mi legyen az, felséges királyatyám?
– Ki kell húzni a kutamból a csillagok fényét, a csillagok ragyogását!

Megörült a legény, hogy milyen gazdag lesz ő abban a kastélyban, milyen boldog lesz a szépséges királykisasszonnyal, ha sikerül neki a próbatétel. Hozzáfogott húzni, húzni meg húzni a vizet. Szakadt róla a verejték, megfájdult a válla, de csak húzta a vizet éjfél után egy óráig. Hiába erőlködött, mert a régi víz helyén új tört fel, nem tudott egyről a kettőre jutni. A csillagok fénye meg tovább ragyogott a vízben. Végül azt mondta a legény:

– Felséges királyatyám, nem húzom tovább a vizet, inkább lemondok a fele királyságról, a lánya kezéről, pedig nagyon szerettem volna mind a kettőt.

Hazaért a második fiú is, de hallgatott ő is arról, hogy járt, mint járt. Azt mondja az apjok:

– Ha mán te se jártál szerencsével. középső fiam, akkor menjél el, te legfiatalabb!

Útnak indult a tizennyolc éves legény világot próbálni. Ö is eljutott a nagy erdőbe, a tündérkirály palotájába, beköszönt illően:

– Adjon lsten jó estét, felséges királyatyám!
– Adjon lsten neked is, szegény legény! Mi járatban vagy?
– Szerencsét próbálok.
– Akkor jó helyen jársz. A fél királyságom meg a szép gyönyörű lányom keze az ettéd, ha teljesíted kívánságomot.

Erre azt mondta a szegény legény:

– Mi volna az a kívánság, felséges királyatyám?
– A csillagok fényét kihúzni a kutam vizéből, hogy ne ragyogjanak benne.

Azt mondta a legfiatalabb legény:

– Ha módom van rá, megpróbálom, mert nagyon tetszik a királylány énnékem.
– Jól van, fiam, de nem lesz könnyű a dolgod. Járt már nálam két legény, erősek, jókötésűek, megpróbálták kihúzni a csillagok fényét a kútból, de nem bírtak vele.

Nekilátott a legfiatalabb legény a munkának. Izzadt, töröigette a homlokát, és csak húzta, húzta a vizet a csillagfényes éjszakában. Elmúlt az éjfél, elmúlt az egy óra, de csak nem akart elfogyni a víz, ragyogott a csillagok fénye a kút mélyén. A legfiatalabb legény nem engedett, csak húzta, húzta tovább a vizet. Összeszedte a maradék erejét, és tovább dolgozott. Egyszer csak sárral vegyített víz gyött fel a kútból. Nemsokára aztán víz helyett sarat húzott fel a kút aljából. Még szépen ragyogtak a csillagok az égen, mikor végzett a munkájával. Szólt a tündérkirálynak:

– Felség, legyen szives, gyöjjön ki, és nézze meg, hogy mán nem sütnek a csillagok a kútba, ki van húzva a csillagok ragyogása!

Kiment a tündérkirály, és látta, hogy sötét a kút feneke, egyetlen csillag se tud ragyogni benne.

– No, fiam, megmutattad nekem, hogyha valaki valamihez hozzáfog, csak akkor lesz eredménye, ha azt végigcsinálja. Ember vagy a talpadon, hát ettéd a fele királyságom meg a szépséges lányom, ahogy megígértem.

A tündérkirály lánya a szegény legényé lett. A legény az édesanyját meg az édesapját gazdaggá tette, és azóta is élnek, ha meg nem haltak.

Nagyréde, 1988.

Kapcsolódó írás

Megosztás: