Bejelentkezés facebook-on keresztül

Bejelentkezés

Imádok ebben az izgalmas korban élni...

Szerző: 
Hodor Enikő

(Az alábbi interjú a Morfondír online hetilapban jelent meg 2016. novemberében.
Forrás: http://morfondir.ro/blog/2016/11/08/dr-pressing-lajos-imadok-ebben-az-iz...
Utánközlés a szerkesztőség szíves engedélyével.)

Tudjuk, hogy elsősorban önmagunkért felelünk, saját lelkiismeretünknek tartozunk számadással? Miben segíthet a mesék világa emberré válásunk folyamatában? Milyen viszonyban vannak a XXI. század női saját spirituális gyökereikkel? Hová tart a világ?
Dr. Pressing Lajossal ezekről a témakörökről beszélgettünk, elmélkedései sokak számára feltáróak lehetnek az önmagukra találás folyamatában.

– Jóga, buddhizmus, keleti bölcselet tanításai, pszichológia. Hogyan  és mikor került kapcsolatba ezekkel a területekkel?

– Kelet hagyományaival olvasmányaim útján ismerkedtem meg már gyermekkoromban. Amikor Budapestre kerültem, felkerestem a Magyarországon az 1950-es évek óta működő Buddhista Missziót, és az általa működtetett Kőrösi Csoma Sándor Buddhológiai Intézetben folytattam tanulmányaimat. A jógát is serdülőkoromban kezdtem gyakorolni, először autodidakta módon, könyvek segítségével. A nyolcvanas években találkoztam indiai mesteremmel, aki megvilágította számomra a jóga mélyebb értelmét. A pszichológia a világi hivatásom volt, mielőtt buddhista pappá szenteltek volna. Az egyetemen klinikai pszichológusként végeztem, és tíz évig az Országos Pszichiátriai Intézetben – az egykori Lipótmezőn – praktizáltam.

– A férfiaknak azért eleve nehezebb belső lelki dolgokkal foglakozni, nemde? Milyen indíttatást kell kapjon otthonról valaki ahhoz, hogy spirituális útra térjen?

– Nem gondolnám, hogy a lelki élet iránti nyitottság függ a nemi hovatartozástól, hiszen a különféle vallások nagy misztikusai többségükben férfiak voltak. Úgy látom, ez inkább a társadalmi környezeten múlik. A mai világban a humán szakmák azért nőiesedtek el, és azért kerülnek egyre inkább túlsúlyba spirituális területen is a nők, mert kultúránk nagyon elanyagiasodott, értékrendünkben az anyagi szempontok váltak meghatározóvá. A siker, a magas jövedelem és a társadalmi rang, amire a férfiak törekednek, ma elsősorban a gazdasági érvényesülésen keresztül érhető el, miközben az anyagi jólét megteremtése és élvezete minden idejüket és energiájukat leköti. A hit, a lelki élet, az élet nagy kérdéseinek kutatása nem hoz szemmel látható hasznot, ezért sokan nem, vagy csak túl későn ismerik fel ezek fontosságát.

Pedig az élet valódi gazdagságát nem az önmagukban üres és tünékeny anyagi értékek adják, hanem a tapasztalataink szubjektív dimenziója: az érzéseink mélysége, a nagy ráismerések, a dolgok értelme. Ezeket nem kaphatjuk meg kívülről, s nem megvásárolhatók: csak a belsőnk fejlesztése és a lelkiségünkkel ápolt kapcsolat révén juthatunk el hozzájuk.

– Az égig érő fa és Az élet vize című könyvei tartalmazzák azokat a szellemi tanításokat, amelyeket a népmeséktől kaphatunk. Miért épp a mesékben kereshetjük a személyiségfejlődés folyamatát?

– A régi korokban még nem létezett pszichológia, és a legtöbb ember számára az intézményes vallás tanításai sem adtak eligazítást a mindennapi élet és a lelki fejlődés sokféle problémájában és kihívásában. A faluközösségekben a mesemondó szerepéhez tartozott, hogy segítsen feldolgozni az életkorral vagy szerepváltásokkal kapcsolatos változásokat, az emberi élet nagy sorsfordulóit, a gyászt, a lelki válságokat. Így az évszázadok során a mesékben hatalmas bölcsesség és tapasztalati tudás rakódott le a jellemfejlődésről, az emberségről, a lelki élet zsákutcáiról és ezek megoldási lehetőségeiről, az értelmes életről, a boldogság mibenlétéről.

– Hogyan véli, a népmesék üzenete, a bennük rejlő „bölcsesség” képes felvértezni szellemileg a gyerekeket és felnőtteket a nagybetűs életre?

– Feltétlenül, hiszen a népmesék feladata eredetileg éppen az volt, hogy felkészítsen az életre, és kísérjen annak nehéz időszakaiban, vagy akár gyógyítson, segítsen az elakadásainkban. Ezt a funkcióját azonban csak akkor képes ellátni, ha egyrészt meghallgatjuk őket, másrészt megértjük, értelmezni tudjuk sajátos nyelven megfogalmazott üzenetüket. A meseolvasás vagy mesehallgatás önmagában is jótékony, akár gyógyító hatású is lehet, a mesék igazi mélysége azonban akkor tárul fel, ha a tanításukhoz tudatos szinten is hozzáférünk. Ebből a szempontból régen könnyebb volt a helyzet, mint manapság, hiszen a mesehallgatás és azok utólagos feldolgozása, értelmezése is társas térben zajlott. A faluközösségben az egyén együtt gondolkodhatott másokkal, segítséget kaphatott kortársaitól vagy az idősebbektől a mese neki szóló, rejtett üzenetének megfejtéséhez. Ha valaki ma erre vágyik, meseterápiás csoportokban vagy meseelemző szemináriumokon juthat hasonló lehetőséghez.


lilavadzsra3

Fotó: Sütő Zsolt

– Sokszor a külsődleges szempontok alapján ítélkezünk, eltávolodunk a lényegtől, esendővé válunk. A mesehős  viszont, aki szívére hallgat, biztos kézzel választja a valódi értékeket és a hiteles tanítást.

– A belső iránytűnk szerint élni egyetlen korban sem lehetett túl egyszerű. Erre maga a mese is utal, hiszen a számos próbálkozó közül csak egyetlen hősnek sikerül megszereznie a vágyott kincset vagy elnyernie a királylányt. Ennek oka azonban csak részben a társadalom. Nagyobb problémát jelentenek saját gyarlóságaink, kishitűségünk és önáltatásaink. Ha könnyen követni tudnánk szívünk hangját, talán nem is lenne szükségünk a mesére ahhoz, hogy eligazodjunk az élet útvesztőiben.

– Régen a falvakban a helyiek összejártak és történetekkel szórakoztatták egymást. Mit gondol, a mai világban mennyire veszélyeztetett a mese és mesélés mint közösséget összekovácsoló erő?

– A modern társadalom individualizmusa és atomizálódása miatt maga a közösségi lét kérdőjeleződött meg és került veszélybe. Értékrendünkben és életmódunkban annyira előtérbe kerültek az anyagi szempontok, hogy szinte már csak az érdekközösségek képesek tartósan és hatékonyan működni. Az igazi közösségeket a mítoszaik és az ezekből származtatott rítusok tartják életben, a mítoszaink elvesztése folytán ez ma már legfeljebb egyes vallási közösségekben működik. Ilyen körülmények között a népmese újbóli felfedezése, a hagyományőrző kezdeményezések, a meseolvasó és meseterápiás csoportok szerveződése inkább segíthet a kisközösségek életre keltésében és összekovácsolásában. A népmese visszaadhatja az emberek számára az elveszett mítoszt, világos értékrendjével, évszázadok során leülepedett bölcsességével, mély emberismeretével, egyetemes és lényegi mondanivalójával tiszta forrást képvisel, ezért fontos, hogy megőrizzük és a mai ember számára is hozzáférhetővé tegyük üzenetét.

– A mese igazságos, kozmikus világrendre alapul, amely bármely egyensúlytalanságot képes helyreállítani. A jó győz, a rossz veszít – minden mesének megvan a mindenki számára egyértelmű üzenete. De mi van a valóságban?

– Meggyőződésem, hogy a természet rendje nemcsak fizikai, hanem etikai értelemben is tökéletes. Igen, a jó a valóságban is elnyeri jutalmát, a rossz pedig megbűnhődik. A félreértés ott van, hogy ezt a kiegyenlítődést az anyagi látszatok szintjén várjuk el, s nem az elkárhozás és az üdv dimenziójában, melynek a látható életünk csak előszobája. Azokat, akik a világ igazságtalanságán háborognak, ugyanúgy az érzéki lét káprázata uralja, mint azokat az embereket, akik visszaélnek jelenlegi lehetőségeikkel. Azt sérelmezzük, hogy ők kellemesebb és élvezetesebb illúziót teremtettek maguknak. Valójában ugyanabban az alapvető romlottságban szenvedünk: nem ismerjük fel, hogy jelenlegi életünk csupán belépő az igaziba, mintegy annak vizsgaterepe.

Azonkívül a fekete sohasem annyira fekete, és a fehér nem annyira fehér, mint ahogy ezt érzékeljük. Azok, akik kevésbé sikeresek a világban, hajlamosak ebben saját szerepüket alulértékelni, és kudarcaikért másokat okolni. Saját részigazságunkat, személyes nézőpontunkat könnyen abszolutizáljuk, és egyetemes igazságként tüntetjük fel. Pedig a siker és a jólét nem feltétlenül bűn: az anyagi javak értelmesen és a társadalom javára is hasznosíthatók. Nem az számít, hogy éppen milyen helyzetben vagyunk, hanem az, hogy mihez kezdünk a helyzetünkből adódó kihívásokkal és lehetőségekkel. Ezért döntéseinkben, bárhol állunk is az életben, az anyagi látszatok helyett érdemesebb a népmese üzenetéhez igazodni, mely az igaz emberség irányába terel minket.

– A mai „meséket” gyakran a tévécsatornák sugározta rajzfilmek vagy egyéb filmek jelentik. Hová vezethet, ha ezeken a történeteken nő fel a gyermek?

– A vizuális média tartalmainak túlzott fogyasztása gyermekkorban nem túl szerencsés, mert elsorvasztja az ebben az életkorban sarjadzó képi fantáziát. Leszoktatja a gyermeket arról, hogy saját maga formálja meg az őt feszítő érzések, eszmék, szükségletek képi kifejeződéseit. Ez visszavetheti alkotóképességének fejlődését, és érzelmi kifejezőkészségét is elszegényítheti. Belső életének minőségét is befolyásolhatják a médiából fogyasztott konzervtartalmak, melyek gyakran viselkedési és szemléleti mintává válnak számára. Sajnos a szülők manapság túl gyakran ültetik gyermekeiket a televízió elé ahelyett, hogy személyesen foglalkoznának velük. A hagyományos mesemondás, illetve idősebb korban az olvasás sokkal inkább elősegíti az egészséges lelki fejlődést, a rajzfilmek tömkelegével ezt nem lehet kiváltani.


lilavadzsra4

Fotó: Sütő Zsolt

– Nemrég Sepsiszentgyörgyön A női erő a magyar népmesékben címmel tartott előadást. Mennyire mutattak érdeklődést a téma iránt az emberek?

– Mind Magyarországon, mind Erdélyben és legutóbb Sepsiszentgyörgyön is nagy nyitottságot és érdeklődést tapasztaltam a népmesékkel kapcsolatos témák iránt, ami igen örvendetes. Ami Sepsiszentgyörgyön meglepett, hogy a mesék spirituális mondanivalója szemmel láthatóan még a pszichológiai elemzésnél is jobban felkeltette a közönség kíváncsiságát. Olyan érzésem volt, hogy ezen a vidéken még nagyon él az emberekben egyfajta spirituális fogékonyság. Valószínűleg a téma jellegének tudható be, hogy a közönség soraiban ezúttal a hölgyek voltak túlnyomó többségben.

– Rendelkezik a XXI. század nője női szellemi energiával? Mire használhatja fel  ezt a fajta energiát saját és társas életében? Egyáltalán megtalálja a kapcsolatot saját női oldalának mélységével?

– Az indiai hagyomány minden nőt az Anyaistennő testet öltésének tekint. Ez azt jelenti, hogy a 21. század nője is ugyanazzal a szellemi energiával rendelkezik. Más kérdés, hogy a mai nők mennyire használják ezt az erőt, mennyire vannak ennek egyáltalán tudatában. Pedig könnyebben magukra találnak azok a nők, akik a férfiakkal való versengés helyett erre építik önazonosságukat.

Ez az energia teszi képessé a nőket arra, hogy saját és társas életükben jelenvalóvá tegyék a természetest, a szervest, még mai, mesterkélt és fogalmisággal átitatott világunkban is. Az elemző, lebontó és ebben a folyamatban az élettől eltávolító gondolkodásmóddal szemben képesek az intuitív, a dolgokat egészben és összefüggésükben látó szemléletre. Az esztétikai értékeken, kedvességen és szépségen keresztül ők képviselik mindazt, aminek segítségével emberibbé és meghittebbé formálódhat a világunk.

A spirituális gyökereinkkel való kapcsolat elvesztése nemcsak a nők problémája, hanem az egész emberiségé. Úgy látom, a férfiakhoz képest – talán a természetbe való szorosabb beágyazottságuk miatt – a nők sokkal inkább kezdenek tudatára ébredni annak a gyötrelmes szellemi kiüresedésnek, ami a mai kultúrát jellemzi. Legalábbis azt látjuk, hogy a nők vallási-spirituális érdeklődése és ezen a téren mutatott, újraéledő aktivitása messze felülmúlja a férfiakét. Egyre inkább úgy tűnik, már csak a nők fordíthatják vissza a szellemi eltompulás és elgyökértelenedés folyamatait, talán éppen ebben áll a 21. századi nők küldetése.

– Életünkből lassanként visszahúzódik az élő környezetet átható mély spiritualitás. Hová tarthatunk ezek nélkül?

– Ha elvész az élő környezetet átható mély spiritualitás, akkor nem tiszteljük többé, hanem egyre gátlástalanabbul pusztítjuk és kizsákmányoljuk azt. A természethez való viszonyunk többé nem vallási és egzisztenciális, hanem pusztán technikai kérdés. Ha ez a folyamat folytatódik, megsemmisítéssel fenyegeti saját életünk alapjait – amint ez már egyre nyilvánvalóbban látszik.

Bár a modern kor súlyos problémáit és kihívásait látva sokan keseregnek, én imádok ebben az izgalmas korban élni. Rendkívül felgyorsult minden, egyetlen életen belül is történelmi léptékű változások tanúi vagyunk, amelyeknek ráadásul még nincs végük. Az emberiség pengeélen táncol, a teljes pusztulásnak és a gyökeres megújulásnak – egy új aranykor megteremtésének –egyaránt fennáll a lehetősége. Személyes törekvésem, hogy a magam szerény eszközeivel elősegítsem az emberek spirituális ébredését, és ezen keresztül hozzájáruljak e történelmi válaszút kedvező kimeneteléhez.

Megosztás: