Művészet írások

Nem szeret futni a villamos után, nem is szokott; még ha késésben van is, inkább vár, de most kénytelen volt. Persze szerencséje volt. Ahogy felugrott, félretette emlékeit a gondos tornatanároktól tanult szokásos instrukciókról, melyek szerint futás után semmiképpen sem szabad leülni, hanem szigorúan csak sétálva, esetleg egy helyben állva lehet lihegni. Lendületből oldalvást lehuppant az első szabad helyre, mit sem törődve azzal, hogy később fel tud-e állni...

Kezdetben gyanakodva ültünk le a kisebb bemutatóterem padlójára – talán bedőltünk a reklámnak, és egy bóvli diavetítésre vettük meg a nem éppen olcsó belépőt Van Gogh ígéretével, miközben festmény egy szál se? Aggodalmunk azonban megalapozatlannak bizonyult: az animációkon megelevenedő, sokszoros nagyításban is bámulatos kidolgozottságú és részletgazdag képi világ a koreográfia szerves részét képező, áradó zenével egy-két perc alatt teljesen magába szippantott bennünket... Beszámoló a budapesti Van Gogh Alive kiállításról.

Minden kiállítás, tárgy vagy műalkotás annyit ér az őt szemlélő és befogadó ember számára, amilyen mélységeket az érinteni képes benne. A szakrális művészet szimbólumvilága a lét egységének emlékét idézi fel az emberi lélekben. Bertók Éva szobrai a világ pólusainak egyesítésén keresztül kísérlik meg felidézni Jang és Jin, Nap és Hold, Ég és Föld eme létegységét, felmutatva, hogy az anyagon, a természetin keresztül miképpen nyilvánul meg a szellem világossága.

A rész olykor sokkal több, mint az egész. Egészet ugyanis nem tudunk látni. Az egész, az alak csupán fogalom: a valóság lecsupaszított, absztrakt váza. Az egész esetében a tudatot hatalmába kerítő jelentés sötét ernyőként borul a tapasztalt valóságra, letompítva és elhomályosítva az érzékek elevenségét, színgazdagságát és dinamizmusát... Gondolatok Ujfalusi Éva Eszter festményeiről.

A kert sajátos műalkotás: élő és állandó alakulásban lévő szervezet, mely állandó művelést igényel... Konzisztenciáját saját belső rendje biztosítja, mely külső formáját tekintve ugyanakkor minden pillanatban megújul, követve mind az élő szövet lélegzésének, anyagcseréjének és növekedésének ritmusát, mind a környezet rezdüléseit, a fények, a hőmérséklet vagy a páratartalom finom változásait. Egy ilyen alkotás létrehozásához egyaránt szükség van az eszméin keresztül rendet teremtő férfiúi és a szerves anyagot formálni képes női erőkre...

A történelem hajnalán az emberek még lelkes világban éltek: szelleme volt nemcsak minden helynek, de a fáknak, bokroknak, köveknek, sőt az ember használati tárgyainak és élete eseményeinek is. A cselekvés nem pusztán ténykedés, hanem rítus is volt egyben a mindenséget átható szellemi erőkkel való érintkezésre, s a primitív képzőművészet is az állatok, növények, tárgyak lelkét jelenítette meg... Gondolatok Bátorfi Andrea "Transmitting" című kiállításához.

Lehet-e egy képzőművésznek fontosabb küldetése, mint hogy felnyitva szemünket a fényre, újra megtanítson bennünket látni? Hogy megmutassa az élet legközönségesebb mozzanataiban is állandóan jelenlévő és megnyilatkozó nagyságot, szépséget és csodát? Hiszen, mint a Buddha mondja, „…ez a világ sötétben van, és oly kevesen látják a fényt. Amint csak kevés madár képes kiröppenni a madarász hálójából, kevés lélek képes feljutni az égi szabadságig...” Gondolatok Fejér Hadúr Péter "Fényhalászok" c. kiállításához.

Kovács Zsuzsanna Drölma textília kiállításának megnyitója az N&n galériában. A textilkészítés mestersége és a szövet mint anyag már önmagában, a díszítő motívumoktól eltekintve is mély értelmet hordoz. A ruha, lepel, szőnyeg, függöny vagy takaró egyszerre elrejti és megmutatja a mögé rejtett meztelen valóságot. A formák szövedéke egyfelől a homály fátylait borítja a májá teremtő varázslatába feledkezett öntudatra, másfelől viszont a szövet megmunkálásában láthatóvá váló szépség és számos szimbolikus jelentés, a nyers anyagot kultúrává formáló és értelemmel megtöltő szellem lesz az érzékiből isteni természetére eszmélő öntudat hordozója...