Művészet kiállítás megnyitók

Minden kiállítás, tárgy vagy műalkotás annyit ér az őt szemlélő és befogadó ember számára, amilyen mélységeket az érinteni képes benne. A szakrális művészet szimbólumvilága a lét egységének emlékét idézi fel az emberi lélekben. Bertók Éva szobrai a világ pólusainak egyesítésén keresztül kísérlik meg felidézni Jang és Jin, Nap és Hold, Ég és Föld eme létegységét, felmutatva, hogy az anyagon, a természetin keresztül miképpen nyilvánul meg a szellem világossága.

A rész olykor sokkal több, mint az egész. Egészet ugyanis nem tudunk látni. Az egész, az alak csupán fogalom: a valóság lecsupaszított, absztrakt váza. Az egész esetében a tudatot hatalmába kerítő jelentés sötét ernyőként borul a tapasztalt valóságra, letompítva és elhomályosítva az érzékek elevenségét, színgazdagságát és dinamizmusát... Gondolatok Ujfalusi Éva Eszter festményeiről.

A történelem hajnalán az emberek még lelkes világban éltek: szelleme volt nemcsak minden helynek, de a fáknak, bokroknak, köveknek, sőt az ember használati tárgyainak és élete eseményeinek is. A cselekvés nem pusztán ténykedés, hanem rítus is volt egyben a mindenséget átható szellemi erőkkel való érintkezésre, s a primitív képzőművészet is az állatok, növények, tárgyak lelkét jelenítette meg... Gondolatok Bátorfi Andrea "Transmitting" című kiállításához.

Lehet-e egy képzőművésznek fontosabb küldetése, mint hogy felnyitva szemünket a fényre, újra megtanítson bennünket látni? Hogy megmutassa az élet legközönségesebb mozzanataiban is állandóan jelenlévő és megnyilatkozó nagyságot, szépséget és csodát? Hiszen, mint a Buddha mondja, „…ez a világ sötétben van, és oly kevesen látják a fényt. Amint csak kevés madár képes kiröppenni a madarász hálójából, kevés lélek képes feljutni az égi szabadságig...” Gondolatok Fejér Hadúr Péter "Fényhalászok" c. kiállításához.

Kovács Zsuzsanna Drölma textília kiállításának megnyitója az N&n galériában. A textilkészítés mestersége és a szövet mint anyag már önmagában, a díszítő motívumoktól eltekintve is mély értelmet hordoz. A ruha, lepel, szőnyeg, függöny vagy takaró egyszerre elrejti és megmutatja a mögé rejtett meztelen valóságot. A formák szövedéke egyfelől a homály fátylait borítja a májá teremtő varázslatába feledkezett öntudatra, másfelől viszont a szövet megmunkálásában láthatóvá váló szépség és számos szimbolikus jelentés, a nyers anyagot kultúrává formáló és értelemmel megtöltő szellem lesz az érzékiből isteni természetére eszmélő öntudat hordozója...

Megnyitó SI-LA-GI első Fészek Galériában tartott kiállításán. Ahhoz, hogy közel tudjunk kerülni SI-LA-GI művészetéhez, nekünk nézőknek is át kell lépnünk bizonyos belső korlátokat... Az igazság mindig és mindenütt jelenvaló, s tulajdonképpen nagyon közel van hozzánk. Az első igazság, ami oly nagy hangsúlyt kap SI-LA-GI képein, a mulandósággal való találkozás. Noha rettegünk tőle, végső szabadságunk titka éppen mulandóságunk megélésén és elfogadásán múlik, miközben az ettől való menekülés tesz bennünket az aktuális formák, feltételek, látszatok, divatok és talmi értékek rabjaivá...

Öreg néni üldögél egy kórházi szobában megkezdett vacsorája előtt, fehér mintás piros pongyolában. A rajta lévő maszk, mely máskor a személyesség elrejtésére szolgál, itt paradox módon annak kifejezőjévé válik... A maszkot ez az ellentmondásos hatása az egész emberi élet szimbólumává avatja. Hiszen a személyiség, melynek keretei között életünket leéljük, maga is maszk (perszóna), mely egyszerre fejezi ki és rejti el a lét valódi természetét.

A függő kert az élet parabolája. Kert, mert gazdagság, szépség, szomorúság, fájdalom, elmúlás, születés, színek, hangok, illatok, ízek, selymes és szúró tapintás, lelkesült, tépelődő és megfakult gondolatok. Tér és idő, sötétség és fény, évszakok váltakozása. Minden ok és okozat egyszerre, s nincs egyetlen kép, helyzet vagy jelenség sem, mely önmagában állna. Nincsenek tárgyak, csak események; az érzéki formák csupán a világ lüktető dallamának pillanatképei...

Első emlékem a Dalai Lámáról kisgyermekkoromból származik: az 50-es évek végi dunántúli kisvárosban, ahol felnőttem, és ahol az embereknek fogalmuk sem volt se arról, hogy mi fán terem a buddhizmus, se arról, hol van Tibet, a Dalai Láma neve népi szólásban szerepelt. „Tuggya a Dalai Láma”; „Kérdezd meg a Dalai Lámát, majd az megmongya!”