Bejelentkezés facebook-on keresztül

Bejelentkezés

Emlékezés a hasonlíthatatlan oroszlánra

Szerző: 
Lílávadzsra Pressing Lajos

Köszöntő a 2015. évi Vészákh ünnepén

Az ünnep a közösségek összetartó ereje. Emlékezés és jelenbe idézés, tradíció. Akárcsak az egyén esetében, a közösséget sem a munka és a tevékenységek tartják egybe, ezek csak a létfeltételeit biztosítják. És nem is az intézmények, amelyek önmagukban kiüresednek. Az ünnep idézi fel és tartja emlékezetben a közösség értelmét. Értelmet pedig csak az tud teremteni, ami a világon túlmutató. Az értelem a létezéshez képest többlet: jelentés, utalás valami többre és másra, a jelenségekben való eszmélés.

Igazi élet az, amelynek van értelme és jelentése, amelyben eszmélünk. A káprázatban töltött idő látszatélet. Az ünnep értelme nem az, hogy nem kell dolgozni, hanem hogy felidézze a fáradozás értelmét.

Indiában a tradíció két formáját ismerték: a szmritit és a srutit (az írott és szájhagyományt). Ennek a kettőnek azonban van egy mélyebb jelentése is, nevezetesen a tudatban realizált értelem és a tradíció által őrzött értelem. A sruti fennmaradásához szükség van a szmriti testére. A hétköznapoknak nincs erejük a hagyomány értelmének megőrzéséhez, mert éppen a látszatokban való elmerülésről szólnak.

A Buddha élete egyrészt mérték számunkra, amelyre vonatkoztathatjuk magunkat és az életünket. Életben tartja a valódi élet vágyát és tudatát, amely realizálja az emberi élet értelmét.

Eszünkbe idézi: „Jóember, sosem jutott eszedbe, egy értelmes, érett embernek: Magam is alá vagyok vetve az öregségnek, és nem menekülhetek tőle. Magam is alá vagyok vetve a betegségnek, és nem menekülhetek tőle. Magam is alá vagyok vetve a halálnak, és nem menekülhetek tőle. Hát inkább nemesen cselekszem most már, úgy testtel, mint szóval és gondolattal?”

Lehet, hogy valaki egész évben vergődik illúzióinak és karmája következményeinek hálójában. Mégis, amíg Sákjamunira emlékezik, megvan az irány, a mérték és az értelem, amelyhez lehetősége van visszakanyarodni. Sákjamuni Buddha a szellemi világítótorony számunkra, amelynek lámpáját Vészákh ünnepén minden évben megtisztítjuk.

Ő a fény, amelyhez igazodhatunk, s akiről az Anguttara-nikája IV/23. szútrája így ír:

„Szerzetesek, a Beérkezett teljesen ráébredt a világra, a Beérkezett megszabadult a világtól. A Beérkezett teljesen ráébredt a világ keletkezésére, a világ keletkezésével a Beérkezett felhagyott. A Beérkezett teljesen ráébredt a világ megszűnésére, a világ megszűnését a Beérkezett megtapasztalta. Szerzetesek, e világon – isteneivel, ördögeivel és teremtőisteneivel, e nemzedék remetéivel és papjaival, előkelőségeivel és emberi lényeivel – mindarra, ami látott, hallott, érzett és megismert, elért, megvizsgált, végiggondolt, mindarra a Beérkezett ráébredt, ezért nevezik Beérkezettnek.

Továbbá, szerzetesek, mindaz, amit a Beérkezett mond, kijelent és hirdet, teljes megvilágosodásának napjától addig a napig, amikor végleg eltávozik a maradéktalan nibbāna-elembe, mindaz éppen úgy van, és nem másként, ezért nevezik Beérkezettnek.

Szerzetesek, amint a Beérkezett beszél, úgy cselekszik, amint cselekszik, úgy beszél, ezért hívják Beérkezettnek.

Szerzetesek, az egész világon – isteneivel, ördögeivel és teremtőisteneivel, e nemzedék remetéivel és papjaival, előkelőségeivel és emberi lényeivel – a Beérkezett a győztes, a legyőzhetetlen, aki azt látja, amit akar, az uralkodó (vasavatti), ezért nevezik Beérkezettnek.

Az egész világot megértve,
Mindent, ami a világban van, éppen úgy,
Az egész világtól megszabadult;
Az egész világon semmihez sem kötődik.

A mindent legyőző bölcs,
A minden köteléktől szabadító,
Aki által elnyerhető a legfőbb békesség:
A félelemtől mentes nibbāna.

A makulátlan megvilágosodott,
Nyomorúságtól szabadon, kételyeit szétzúzva,
Véget vetett minden cselekvésnek (kamma),
És az élet támasztékait megsemmisítve megszabadult.

A Magasztos ő, a Felébredett,
Az összehasonlíthatatlan oroszlán;
Ő forgatta meg a Tan kerekét
Az istenek és emberek világában.

Ezért az istenek és emberek,
Akik oltalomért fordulnak a Buddhához,
Mély tiszteletet tanúsítanak, mikor találkoznak vele,
A belső kétségtől megszabadult hatalmassal.

Megszelidült, a szelidek közt a legjobb,
Megnyugodott, a nyugodtak közt első,
Megszabadult, a szabadok közt legfőbb,
Túljutott, a legjobb a túljutottak közül.

Ezt mondva fejezik ki tiszteletüket előtte,
A belső kétségtől mentes hatalmas előtt;
Az istenek és emberek összes világában
Nincs senki, aki hozzád mérhető!”

________________________________

Photo credit: Hartwig HKD - Buddha Spirit, https://www.flickr.com/photos/h-k-d/6150318005 under the Creative Commons BY-ND 2.0 license (https://creativecommons.org/licenses/by-nd/2.0/ )

Megosztás: