Művészet

Nem szeret futni a villamos után, nem is szokott; még ha késésben van is, inkább vár, de most kénytelen volt. Persze szerencséje volt. Ahogy felugrott, félretette emlékeit a gondos tornatanároktól tanult szokásos instrukciókról, melyek szerint futás után semmiképpen sem szabad leülni, hanem szigorúan csak sétálva, esetleg egy helyben állva lehet lihegni. Lendületből oldalvást lehuppant az első szabad helyre, mit sem törődve azzal, hogy később fel tud-e állni...

Egy hosszúra nyúlt nap után, éjfél körül „tépett” a Váci úton hatvanas táblánál ötvennel. Már szokásává vált, hogy mikor kocsiba száll, elképzel egy jótékony, védő fénygömböt az autó köré. E megoldást a szükség szülte, saját tehetetlenségét, szerettei sebezhetőségének tényéből fakadó félelmét csak így tudta feloldani. Egyszer csak sziréna, villogás és rendőri mutogatás, hogy álljon meg. Félreállt, kiszállt. Közben azon gondolkozott, hogy ez most miért… hisz’ ott van a bubi. Egy rendőrnő és egy rendőr közeledett...

Kezdetben gyanakodva ültünk le a kisebb bemutatóterem padlójára – talán bedőltünk a reklámnak, és egy bóvli diavetítésre vettük meg a nem éppen olcsó belépőt Van Gogh ígéretével, miközben festmény egy szál se? Aggodalmunk azonban megalapozatlannak bizonyult: az animációkon megelevenedő, sokszoros nagyításban is bámulatos kidolgozottságú és részletgazdag képi világ a koreográfia szerves részét képező, áradó zenével egy-két perc alatt teljesen magába szippantott bennünket... Beszámoló a budapesti Van Gogh Alive kiállításról.

Minden kiállítás, tárgy vagy műalkotás annyit ér az őt szemlélő és befogadó ember számára, amilyen mélységeket az érinteni képes benne. A szakrális művészet szimbólumvilága a lét egységének emlékét idézi fel az emberi lélekben. Bertók Éva szobrai a világ pólusainak egyesítésén keresztül kísérlik meg felidézni Jang és Jin, Nap és Hold, Ég és Föld eme létegységét, felmutatva, hogy az anyagon, a természetin keresztül miképpen nyilvánul meg a szellem világossága.

A rész olykor sokkal több, mint az egész. Egészet ugyanis nem tudunk látni. Az egész, az alak csupán fogalom: a valóság lecsupaszított, absztrakt váza. Az egész esetében a tudatot hatalmába kerítő jelentés sötét ernyőként borul a tapasztalt valóságra, letompítva és elhomályosítva az érzékek elevenségét, színgazdagságát és dinamizmusát... Gondolatok Ujfalusi Éva Eszter festményeiről.

A kert sajátos műalkotás: élő és állandó alakulásban lévő szervezet, mely állandó művelést igényel... Konzisztenciáját saját belső rendje biztosítja, mely külső formáját tekintve ugyanakkor minden pillanatban megújul, követve mind az élő szövet lélegzésének, anyagcseréjének és növekedésének ritmusát, mind a környezet rezdüléseit, a fények, a hőmérséklet vagy a páratartalom finom változásait. Egy ilyen alkotás létrehozásához egyaránt szükség van az eszméin keresztül rendet teremtő férfiúi és a szerves anyagot formálni képes női erőkre...

Az Operaház szezonzáró, különleges előadása korszakokon átívelő módon jeleníti meg az emberi életet mozgató örök témákat: a társadalmi elvárásokkal összeegyeztethetetlen szerelem, féltékenység, emberi vakság, gyűlölet, megbánás, bűn és ártatlanság érzelmi motívumait. A 18. századi barokk zene nyelvén megszólaltatott, mitológiai motívumokban gazdag antik történetet Káel Csaba rendező teljesen modern, 21. századi színpadi könyezetbe helyezi...