Bejelentkezés facebook-on keresztül

Bejelentkezés

Az idő homokján

Előadó/szereplő: 
Artur Kirillov

Az idő olyan, mint a futóhomok, nem a miénk az a hely, ahol állunk.
                                                                  (Murakami Haruki)

Ahhoz képest, hogy a homokozás, a homokformázás és -építés gyermekkorunk meghatározó játéka, meglepő, mennyire csekély a művészeti alkalmazása és jelentősége, és ami létezik ezen a téren, az is kevéssé közismert. Pedig Cakó Ferenc személyében nekünk, magyaroknak is van egy világszínvonalú, számos nemzetközi díjat nyert homokanimációs művészünk. Ráadásul a homokban rejlő képzőművészeti lehetőségek ősidők óta ismertek: az észak-amerikai navajo indiánoknál például gyógyításra használták a törzs varázslója által homokból gondosan megformált képeket, amelyek hitük szerint kaput nyitottak a szellemvilágra. A tibeti buddhizmusban pedig a beavatási rítushoz használt, bonyolult szimbolikájú meditációs mandalákat szórják ki hetekig tartó elmélyült munkával az erre speciálisan kiképzett szerzetes művészek. A hatalmas munkával elkészült alkotást a rítus befejezése után természetesen összesöprik, visszaoldva a létrehozott formákat forrásukba, az ürességbe. Épp úgy, ahogy a Természet is teszi ezt az általa létrehozott formákkal a maga szüntelen teremtő lüktetésében.

Talán épp emiatt nem volt népszerű anyag a homok a nyugati művészetben, mely a mulandóság könyörtelen törvényével szembeszegülve újra meg újra valami maradandót kísérelt meg létrehozni, szinte kétségbeesett erőfeszítéssel keresve a tűnékeny formák héja alól kibontható örökkévalót. A művészet csak azt követően fedezte fel újból a homokban az annak rendkívüli képlékenységéből és instabilitásából adódó formaképzési lehetőségeket, hogy az egyre nagyobb sebességre váltó, a tartósság illúzióját végleg leromboló modernkori fejlődés létrehozta saját jellegzetes rövid idejű és pillanatnak szóló műfaját, a filmet. Az 1960-as évek vége felé született homokanimáció nemcsak szellemében, hanem technikájában is szorosan kötődik a filmhez, bár van olyan formája, melyet élő performanceként is művelnek.

A homokanimáció kifejezés valójában két különböző műfajt takar: az egyikben egyenként formálják meg a színes vagy egyszínű homokból a képeket, melyeket lefényképeznek, és ezekből a hagyományos animációs film technikájával rakják össze, kockáról kockára a kész filmet. A másik esetben a művész folyamatos mozgással rajzol a homokba, melyet egy alulról vagy hátulról átvilágított üveglapra szórnak, és a megalkotott formák élő folyamként, mintegy a víz hullámaihoz hasonlóan alakulnak át egymásba. A folyamatot egy az egyben filmre veszik, vagy élő előadás esetén kivetítővel közvetítik. Az utóbbi esetben a művész aktivitása a műalkotás szerves része - ez teremti meg annak belső dinamikáját -, így sokszor az ő mozgását is bevágják a filmbe. Mivel ez az utóbbi műfaj nem az animációs technikát alkalmazza, helyesebb volna talán homokfestészetként meghatározni, a gyakorlati szóhasználatban azonban mindkettőre a homokanimáció kifejezés terjedt el.

Bármelyiket tekintjük is, ezek az alkotások rendkívül látványosak és elbűvölőek tudnak lenni. Jóllehet témájukat tekintve általában világi motívumokat dolgoznak fel - gyakoriak a népművészeti ihletésű, vagy egy helyi kultúra sajátos formai jegyeit felvonultató művek -, a pillanatonként kirajzolódó és máris valami mássá alakuló képek így is fellebbentik a fátylat az élet folyamatának természetéről. A felgyorsult változásban a művész keze nyomán kirajzolódó hétköznapi formák sem rejtik el többé, hanem inkább elénk tárják minden jelenség üresség-természetét. A homokművészet e lényegi jellegzetessége, a teremtés és feloldás mágiája - bár az ősi, szakrális szimbólumokról szóló tudás elveszett belőle -, kissé még ma is a rituális homokmandalák szellemét idézi.

Az alábbiakban a műfaj művelői közül egy hazánkban kevéssé ismert orosz homokfestőművész, Artur Kirillov két alkotását láthatjuk. Bár kívül esik a divat fő áramán és több, a témával foglalkozó oldal a fontos alkotók között meg sem említi őt, akik ismerik művészetét, a világ egyik legjobbjának - ha nem a legjobbjának - tartják, s van, aki egyenesen az "orosz Van Gogh"-ként említi őt. Engem mindenesetre lebilincseltek az alkotásai, ezért döntöttem úgy, hogy megosztom Veletek. Érdemes végignézni, bízom benne, hogy lesznek mások is, akiknek nagy élményt jelent.

1. Artur Kirillov fellépése Abu-Dabhiban, az Egyesült Arab Emirátusok függetlenségi napján megrendezett gála-koncerten

2. Artur Kirillov: Time (idő), új változat

Megosztás: