A sötétség védelmében, a világvége és az új világ kezdete előtt

Előadó/szereplő: 
Lílávadzsra Pressing Lajos

Ünnepi köszöntő a 2012-es Maitréja ünnepen

– Elhangzott 2012. december 16-án 15 órakor a Maitréja házban

Vázlat: A fény és a sötétség metaforája minden spirituális hagyományban alapvető jelentőségű. Míg a világosságot az általunk keresett valódi természetünkkel azonosítjuk, a sötétség a létforgatag szenvedésteli világát, a tudatlanságot, a szellemi vakságot és az ezekből fakadó indulatokat jelenti. A szellemi ember számára mégis csapdát jelent a  világosság idealizálása és a sötétség kárhoztatása. Hiszen amint A harmadik pátriárka szútrájában olvashatjuk: „Minden, ami a két szélsőséghez tartozik, hibás gondolatokon alapul – olyan, mint egy álomkép, árnyék, levegőbe rajzolt virág...", ám „ha a tudat nem tesz különbséget, a világ minden jelensége egységet alkot.” A szélsőségekben való gondolkodással teremtjük meg magunkban azt a kettősségtudatot, amely maga a tudat sötétsége.

Valójában éppen a sötétség az, amely különbséget tesz sötétség és világosság között.  A sötétség nemcsak befogadja a világosságot, de egyenesen szüli azt: a tudat valódi természete a sötétségben nyilatkozik meg, s ha nincs fájdalom, szenvedés és mulandóság, nincs eszmélés sem. A sötétség és a teljes megfosztottság szükséges ahhoz, hogy ráébredjünk valódi értékeinkre.

Ne essünk hát a gyűlölet és az elvakultság hibájába, hiszen  a sötétség és világosság szorosan összetartozik. A sötétség a szeretet teste, mely formát ad neki.  A világosságot a sötétségben lehet megtalálni, mint ahogy Keresztes Szent János is a lélek sötét éjszakájában találja meg Istent. Ne féljünk hát belenézni a sötétségbe, melyben fölfedezhetjük valódi természetünk világosságát!

Az ünnepi köszöntő meghallgatása (6:27'):

A fájl letöltése későbbi meghallgatás céljára (jobb oldali egérgomb - cél mentése másként):

A sötétség védelmében, a világvége és az új világ kezdete előtt - ünnepi köszöntő a 2012-es Maitréja ünnepen