Az istennő neve

Bhagamālinī

• bhaga = jólét, virágzás, szerencse, gazdagság
• mālā = füzér

"Áldással és Bőséggel Övezett", "Jólétfüzért Viselő"
Neve a virágzó yonira utal, amely az élet és a teremtés forrása.

Mantra

Rövid mantra:
   Oṁ bhagamālinyai namaḥ

Hosszú mantra:
   Āṁ aiṁ bhaga bhaginī bhagodari bhagamāle
   Bhagāvahe bhaguhye bhagayoni bhaganipātinī
   Sarvabhaga vaśamkari bhagarūpe nityaklinne bhagasvarūpe
   Sarvāṇi mehyānaya varade rete surete
   Bhagaklinne klinnadrave kledaya amoghe
   Bhagavicce kṣubha kṣobhaya sarvasatvān
   bhagesvarī aiṁ bluṁ jaṁ bluṁ bheṁ bluṁ moṁ bluṁ heṁ bluṁ
   heṁ klinne sarvāni bhagāni me vaśamānaya
   striṁ hara bleṁ hrīṁ aṁ bhagamālinī nityā śrīpādukaṁ pūjayāmi
   tarpayāmi namaḥ
   śrī pādukaṁ pūjayāmi tarpayāmi namaḥ

Vidyā-mantra:
   Aiṁ Hrīṁ Śriṁ Aṁ Aiṁ Bhagabuge Bhaginī Bhagodari Bhagamāle
   Bhagāvahe Bhagaguhye Bhagayoni Bhaganipātini Sarvabhagavaśankari
   Bhagarūpe Nityaklinne Bhagasvarūpe Sarvāni Bhagāni   
   Me Hyanaya Varade Rete Surete Bhagaklinne
   Klinnadrave Kledaya Dravaya Amoghe Bhagavicce
   Kṣubha Kṣobhaya Sarvasatvan Bhagodari
   Aiṁ Bluṁ Jaṁ Bluṁ Bheṁ Bluṁ Moṁ Bluṁ Heṁ Bluṁ Heṁ
   Klinne Sarvāni Bhagāni Me Vaśamānaya
   Striṁ Hara Bleṁ Hrīṁ Aṁ Bhagamālinī Nityā
   Śrī Pādukaṁ Pūjayāmi Tarpayāmi Namaḥ

Gāyatrī-mantra:
   bhagamālinaye ca vidmahe
   sarvasaṁkāriyai ca dhīmahi
   tano nityā pracodayāt

Tartás

2. Nyújtózás fölemelt kézzel - hasta-uttānāsana

Csakra

Viśuddhi - torokközpont

Tulajdonságok

• Az istennő egy lótuszon ül.
• Piros színű, és gyönyörűen néz ki.
• Egy arca van, arckifejezése mosolygó.
• Három szeme van, vagyis egyszerre látja a konvencionális és a transzcendens valóságot.
• Hat karja van (lásd lejjebb).

Karok és attributumok

Az attributumok szimbolikus jelentése

• Bal alsó kéz: cukornád íj. Azt a megsebzettséget jelképezi, amivel az érzéki világ elvarázsolja a szellemet. Az íj cukornádból van, ez jelképezi az elmét (manas), amely csábító esszenciával (cukor) van átitatva. Ez a tudatnak az a része, amely a világi érzékszervekkel érintkezik.
• Jobb alsó kézben: az öt virágból készült nyílvessző egyfelől az öt érzékszervet és az érzéki tárgyak öt fajtáját, másfelől az öt érzék gyökerét képező alapprincípiumokat (tanmātra = "csak-az-ság") jelenti. Ezek képezik azt az öt tapasztalási területet, ahol Kāmesvarī foglyul ejt bennünket. Az egész érzéki világ az istennő ötféle manifesztációja vagy gyermeke. Az öt nyílvessző a vágy ötféle hatását is jelenti, amelyek akkor lépnek fel, ha ezek a nyilak eltalálnak valakit. Ezek a szerelemisten (Kāma) fegyverei, melyek a szerelem fázisaiban érhetők tetten. Részletes ismertetésüket lásd Kāmeśvarīnál.
• Bal középső kézben: lasszó, a vágy (rāga) jelképe. A tanítvány tudatállapotától függ, hogy ez megkötő vagy segítő erőként hat-e. A szellemi homályban élő lényeket hozzáköti az érzéki élvezetekhez, a bölcseket pedig kirántja belőle.
• Jobb középső kézben: ösztöke, az ellenszenv (dveṣa) jelképe. A világi embert ez ide-oda lökdösi, a tanítvány viszont az ellenszenvet is felhasználhatja arra, hogy a gyakorlás erőfeszítéseit növelje.
• Bal felső kézben: Ez a teremtés végrehajtásának eszköze. Kábulatot, éjszakát bocsát a paśukra, ezzel idézi elő a teremtésbe való belefeledkezést.
• Jobb felső kézben: A lótusz itt a termékenység jelképe, a világ tökéletességét fejezi ki.

Szerepköre és működése

Ebben a testtartásban fölfelé emeljük a karjainkat, ami az ellentétek szétválását és a teremtő feszültség felgerjedését fejezi ki. Ez a teremtést közvetlenül megelőző időszaknak felel meg, amikor a teremtő erők mozgásba jönnek, és készen állnak a megnyilvánulásra. A bhaga az élet lehetőségeinek sokasága, ám ahhoz, hogy ez kibontakozhasson, egyfajta elvarázsoltság szükséges: az eszmélet elől el kell takarni az igazságot, és a tudatnak el kell hinnie, hogy ez a valóság. Ezért a teremtés szerves része a māyā vagy káprázat ereje, amely takarót vagy leplet (āvaraṇa) bocsát a tudatra, s létrehozza többek között az anyag és a szellem látszólagos kettősségét (kalā). A káprázat jelenései valóságosnak látszanak, a végső valóság azonban nem kettős. Jó példa erre a színház, ahol attól kezdve, hogy leoltják a villanyt, csak a színpadot figyeljük. A sötétség miatt megfeledkezünk arról, hogy ez csak játék, s beleéljük magunkat a drámába, azonosulunk a szereplőkkel. A jóga ahhoz hasonlít, mint amikor a színházban felkapcsolják a fényt, s az ember magához térve az illúzióból, saját valóságára eszmél.

A Bhagamālinīt körülvevő śaktik a māyā különböző aspektusait képviselik, s āvaraṇa-śaktiknak nevezik őket. Ők húszan vannak. A tudatnak kétféle takarója van: az egyik a kleśák (szenvek) takarója. Ezek különféle energiák, szenvedélyek és érzelmek, amelyek által azonosulunk a cselekménnyel. Például a látszatkönnyeket hullató színész láttán eszünkbe jut a szomorúság. Félreértve a helyzetet azt hisszük, hogy ez a saját szomorúságunk. A tudatot elhomályosító tényezők másik fajtája a jñeya (megismerés, tudás) takarója. Ezek az érzékelő és megismerő képességeinket zavarják meg. Ahhoz hasonlítható, mintha a színházban még altatót is tennének az italunkba, aminek következtében szinte félálomban követjük az eseményeket.

A közönséges ember, akit a vágy energiái mozgatnak, a teremtésnek csupán nyersanyaga, akit a teremtő erők formálnak és felhasználnak. Az indiai hagyomány őket paśunak („áldozati állat”) nevezi. Aki csupán a vágyait követi, könnyen úgy járhat, mint a sertés, aki elégedetten habzsolja az eléje tett moslékot, és csak akkor veszi észre, hogy hová került, amikor elviszik a vágóhídra. A szellemi értelemben nemes ember (ārya) szabadon hozza meg döntéseit, s nincs öntudatlanul kiszolgáltatva ezeknek az erőknek. Nem függ a szokásaitól és vágyaitól, rendelkezik a nemes erényekkel, és társteremtőként vesz részt a világ teremtésében.

Az istennő arra is megtanítja híveit, hogyan lehetnek olyan szépek, hogy azzal a másikat rabul ejtsék. A piros szín a szenvedélyre utal. Az igazán vonzó nő azonban nem az, aki külsőleg tetszetős formával, de kevés értelemmel van megáldva. A valódi, belső szépséget a bölcsességgel felruházott harmadik szem nyújtja, amely látja az igazságot. Egy bölcs nő sokkal izgalmasabb a férfiak számára, és a bölcsesség a korral sem évül el.

A Dakṣinamurti-saṁhitā egy ettől eltérő dhyānát ad meg: eszerint az istennő virágerdő közepében lakik, különböző drágakövek ékesítik, s lasszót, ösztökét, könyvet, mérleget, szöget és írószerszámot tart, valamint a félelemeloszlató és az adományosztó kéztartást mutatja. A yantrája is eltérő: legbelül van egy háromszög, ekörül egy hexagon, majd egy tizenhat szirmű és egy nyolcszirmú lótusz következik, amelyet egy kerítés övez. Az istennő kultuszának része a bor rituális használata. Sohasem szabad inni anélkül, hogy előbb az italt arghyaként fel ne ajánlanánk az istennőnek. A bort addig szabad fogyasztani, amíg a yogī teljesen bele nem olvad az istennőbe, ennél többet inni tilos. E két szabály áthágói bűnt követnek el.

Jantra

• Az istennő yantrája tizennégy ágú: egy ötszirmú lótuszból, egy háromszögből és egy hatszirmú lótuszból áll. A hosszú mantrája 135 szótagú.
• Van egy 14 szirmú és egy 33 részből álló yantrája is, ezek imádása 14, illetve 33 gyümölcsöt eredményez.
• Minden oldalról hozzá hasonló śaktik veszik körül, összesen húszan. Ők az Āvaraṇaśaktik két csoportját képviselik, nevük: Madanā, Mohinī, Lolā, Jambhinī, Udyamā, Śubhā, Hlādinī, Drāviṇī, Prīti, Ratī, Raktā, Manoramā, Sarvonmadā, Sarvasukhā, Anaṅgā, Amitodyamā, Analpā, Vyaktavibhavā, Vividhavirgrahā, Kṣobhavigrahā.

Az istennőről folytatott meditáció hatása

• Imádásával a sādhaka elbűvöli a feleségét és az egész világot (vanitā-janamohinī). Ha Bhagamālinī rūpájáról (formájáról) meditálunk, képessé válunk arra, hogy elbűvöljük az embereket. Megtanít arra, hogy lehet másokat megigézni. Nem biztos azonban, hogy érdemes másokra āvaraṇát bocsátani, mert ez szenvedéshez vezet. Bölcsebben járunk el, ha az istennő tanítását saját homályunk eloszlatására használjuk. Ha a vágyainkat követjük, alapvetően a kleśáknak vagy szenveknek nevezett energetikai zavar áldozatai vagyunk, mert az érzelmeink az illuzórikus énre irányulnak. Minél kevésbé vagyunk illúzióban, annál szabadabban bánunk az emberekkel. Ismerjük meg az āvaraṇa működését, és fedezzük föl, hogy mit akar az istennő ezen keresztül tanítani. Ekkor tölti be a Bhagamālinīhez intézett ima a valódi funkcióját.