Előadás a zalaszántói Béke Sztúpánál, a Láma Anagarika Govinda születésének 120. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen. Az írás áttekinti az illúzió vagy káprázat fogalmát és a hozzá való viszonyulást az indiai és a buddhista hagyományban s különösen a buddhista középút filozófiájában. A velük kapcsolatos negatív hozzáállás és előítéletek ellensúlyozására kedvező megvilágításban mutatja be az illúziók szerepét. Rámutat, hogy a problémáink nem az illúzióinkból, hanem a hozzájuk való viszonyulásunkból fakadnak. Pontosan a valóság illuzórikus természete teszi lehetővé a változást és a szenvedés okaitól való megszabadulást.

A tantra éppoly gazdag és sokszínű, s éppannyira ellentmondásos és paradox, mint maga az ember és világa. Miközben magán viseli a sötét kor szellemi dekadenciájának számos tünetét, az indiai vallási és filozófiai hagyományok egyedülálló szintézisét hozta létre. Új inspirációt adott a vallásgyakorlás és a szellemi útkeresés számára, új értelemmel töltötte meg a rítust, különleges és nagy hatékonyságú jógatechnikák sokaságát fejlesztette ki. Megtermékenyítette a kultúrát és a művészeteket, s befolyásának köszönhető Indiában a világi tudományok középkori fellendülése. Áthidalta a spirituális törekvések és a világi élet között húzódó szakadékot, a szellem és az érzékek kettősségét egy újonnan felismert egységben oldva fel... Az írás átfogó képet ad az indiai és a buddhista tantra varázslatos világáról.

Ez az írás a buddhizmus lélektani implikációinak néhány olyan fejezetéről ad rövid áttekintést, ahol a Kelet szellemi hagyománya csaknem két évezreddel a nyugati pszichológia megjelenése előtt fogalmazott meg meghökkentően modernként ható gondolatokat a megismerés konstruktív természetéről, valamint a nyelv és az ezzel összefüggő fogalmi gondolkodás szerepéről az emberi tapasztalás folyamataiban. E gondolatok megismerése nemcsak a pszichológiatörténet egyoldalú nyugat-centrikusságának oldásához járulhat hozzá, de akár a modern kognitív pszichológiai és pszicholingvisztikai kutatás számára is ötletek és inspiráció forrásául szolgálhat.

A modern kort spirituális szempontból szinte közhelyszerűen kali jugaként, „sötét korszakként” szokás értelmezni. Kétségtelen, hogy a modern élet számos jelensége a hagyománnyal való szakítást, sőt azzal való tudatos szembefordulást tükröz. Ez az írás a szellemi gyakorlás szempontjából ad precíz helyzetképet és kitekintést a modern kor előzményeiről, jelenéről és kilátásairól, az általa felvetett problémákról. A cikk a borús helyzetkép ellenére optimista kicsengésű: Bárhogy vélekedünk is a modernitásról, e kor a sajátunk. A világ, amelybe születtünk, saját hajlamainkat és tendenciáinkat tükrözi. Ezért buddhista nézőpontból helyesebben tesszük, ha azt nem adottságnak, hanem kihívásnak tekintjük...

A szellemi ébredés és a világosságérzet kapcsolata az emberiség összes jelentős misztikus hagyományában megfogalmazódik; a transzcendenssel való találkozás szavakba foglalhatatlan élményét gyakran írják le fényjelenségek képében. Kelet spirituális hagyományai a mindenséget elővarázsoló isteni fényt azonosnak ismerték fel azzal a belső világossággal, amely az emberi tudat végső természete. Fontos gondolatok a külső és a belső világosságról Bátorfi Andrea Táguló című kiállításának katalógusszövegében.

Sokak számára vonzóak az olyan elképzelések, amelyek az emberiség – s azon belül az egyén – sorsát „magasabb” erők működésére, az emberi tudaton kívüli folyamatokra, kozmikus ciklusokra és hasonlókra vezetik vissza. Az ilyen elméletek azonban gyakran csupán elleplezik az ember saját felelősségét történelme és sorsa alakításáért. A buddhizmus szerint az igazi, megfejtésre váró titok nem valahol rajtunk kívül, hanem magában az emberben rejlik; e végső titok magának a tudatnak a természete.

Ez a fontos írás a női és férfi princípiummal kapcsolatos indiai eszmék világába kalauzol el bennünket. A szerző rámutat arra az ősidőktől fogva létező felfogásra, mely a női lényeget és ezáltal a természetet is szelleminek, sőt isteni eredetűnek látja. A női szellem azonban nem a férfiisten alternatívája, ahogyan azt a férfias versengési komplexustól áthatott modern feminizmus vagy az elnyomó patriarchális szellemiség egymással nagyon is összhangban érti, hanem annak társa, kiegészülése, ellentétes pólusa: a férfi és nő nem két szembenálló princípium, hanem az egy Isten két arca.

Miközben az evolúciós gondolat mára mélyen átitatta nemcsak a tudományt, hanem a modern ember egész világszemléletét, kevés publicitást kapnak azok az érvek, amelyek az evolúcióelméletet még tudományos kritériumok szerint is erősen vitathatónak mutatják. Buddhista szempontból azonban egy gondolati modell, így az evolúcióelmélet értékelésénél nem az a kérdés, hogy igaz-e, hanem hogy milyen célokat szolgál, milyen értékeket fejez ki, és ezen célok és értékek eszközeként milyen társadalmi hatásokkal jár?

A leborulás gyakorlatánál nagy a veszélye annak, hogy mechanikus ismétléssé, egyfajta gimnasztikává váljék. Amikor elkezdtem gyakorolni a leborulást, magam is keresztülmentem ezen: a gyakorlás néhány hónap múltán monotonná, mechanikussá, unalmassá kezdett válni, és egy időre abba is hagytam. Később újrakezdtem, de megpróbáltam másképp hozzáállni. Ez vezetett el oda, hogy elkezdtem felfedezni e gyakorlat mélyebb értelmét. Az ennek során szerzett tapasztalatokat, a felfedezett összefüggéseket szeretném ebben az írásban közzétenni.