Ez a gyönyörű mese olyan hosszú és gazdag, hogy a részletes elemzése egy könyvet is megtöltene. A standard motívumok értelmezése megtalálható a "Szellemi tanítások a magyar népmesékben" köteteiben. Az alábbiakban vázlatosan ismertetem a válaszaimat néhány különleges jelképpel kapcsolatban, amelyekre a facebook-on kérdeztek rá az olvasók. Ez a közlemény a mese azon olvasói számára lehetnek érdekesek, akikhez nem jutottak el az eredeti poszt hozzászólásai. (Aki még nem olvasta a mesét, a jegyzet alján közlöm a linket, amelyen elérhető).
1. A mese utolsó részében színre lépő Szakállas kilétéről: Ha abból indulunk ki, hogy a mese minden szereplője mi magunk vagyunk, akkor a Szakállas nyilván valamilyen bennünk rejlő öngyógyítási potenciált, egy másik, ép önmagunkat képviseli. Ez a kérdés annyira fontos, hogy egy részletesebb írásban tervezetem feldolgozni. Amit azonban fontos látnunk: a tudatunk valódi természete, akik végső értelemben vagyunk, teljes és sérthetetlen. Sérülékenyek csak a konkrét megnyilvánulásainkban – szerepeinkben, aktuális énképünkben – vagyunk, bármely roncs állapotból képezhetünk magunknak tehát új és egészséges identitást, ha megtaláljuk a kapcsolatot valódi érintetlen természetünkkel.
A népmese bizonyított gyógyító hatása is azzal függ össze, hogy kapcsolatba hoz bennünket tudatunk valódi természetének mélységeivel és az abban rejlő gyógyító erőkkel.
2. Hajnalfia mentalitásáról és arról, hogy miért pofozta meg az apját: Az apjának adott pofon sokkal inkább ébresztő funkciójú volt, semmint bántó szándékú. Az apának pedig erre igencsak szüksége is volt. Miután olyan fába vágta a fejszéjét, ami messze meghaladta a képességeit, az első legyintésre elaludt és hagyta, hogy ellopják a rá bízott leányokat. Az is különös, hogy a felesége mit sem tudott a leánykák őrzéséről, ezt csak később vallja be neki. Netán nem volt teljesen tiszta a tudata a hátsó gondolatoktól? Ráadásul amikor kitör a baj, ahelyett, hogy saját és családja életéért útra kelne visszaszerezni az elrabolt lányokat, fejvesztett kapkodásba kezd, és a feleségével való kopulációba feledkezik a fenyegető valóság elől. Egy szó mint száz, elég zavart tudatú világi ez a szegény ember, nagyon is szüksége van egy ébresztő, magához térítő fejbe kólintásra. Az, hogy miért a Hajnalfia az egyetlen kompetens személy ebben a vállalkozásban, gondolom nem kell magyarázni: az elhomályosult tudat helyreállítása egyedül az ébredésen keresztül lehetséges (hajnal = eszmélet, ébredés,az indiai Szávitri, akiből a naptermészet minden nap újra megszületik). A Hajnalfia karakteres megnyilvánulásai, magabiztossága és kiállása a szellemi természet öntudatát jelzik, mely bár együttérző, mentalitását tekintve soha nem ereszkedik le és nem hasonul a zavart tudat alantas világához.
3. A sárkányok legyőzéséhez használt választóvízről: A választóvíz a salétromsav népies neve. Ez a nemesfémek közül képes feloldani az ezüstöt, de az aranyat és a platinát már nem. Így alkalmas ez utóbbi két értékes fém többi fémtől való hatékony elválasztására. Így a mesében feltehetően az arany által jelképezett legnemesebb minőség elkülönítésére szolgál. Megvakítja a sárkányokat, akik a hamistudati, káprázatokba merült megismerést képviselik, és lehetővé teszi Hajnalfia számára önmaga valódi, Naptermészetének a sárkányoktól való elkülönítését. Hasonló funkciót tölt be a jógában a pratjáhára, az érzéki megismerés kapuinak elzárása.
