Meseiskola

Élt egyszer egy szegény ember, s annak annyi volt a gyermeke, mint a hangyaboly. A gyermekek sokszor harmadnapig sem kaptak egy falat kenyeret, olyan nagy szükség volt a háznál. A szegény ember azért elindult, hogy valami kevés ennivalót keressen a gyermekei számára. Amint megy egy erdős helyen, eleibe áll az ördög ember képében, s azt kérdi tőle: "Hova mész, te szegény ember?" – "Én megyek, hogy egy kis élelmet szerezzek a gyermekeimnek, ha valamihez nem fogok, mind meghalnak étlen" – feleli a szegény ember...

Tudjuk, hogy elsősorban önmagunkért felelünk, saját lelkiismeretünknek tartozunk számadással? Miben segíthet a mesék világa emberré válásunk folyamatában? Milyen viszonyban vannak a XXI. század női saját spirituális gyökereikkel? Hová tart a világ? Ezekről a témakörökről beszélgetett Dr. Pressing Lajossal sepsiszentgyörgyi látogatása alkalmából a székelyföldi Morfondír online hetilap újságírója.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény özvegyember, s annak két szép leánykája. De aztán olyan szép volt mind a kettő, hogy királykisasszonyoknak is beillettek volna. Be bizony! Lakott az özvegyember szomszédságában egy özvegyasszony, s ez egyszer, mikor a nagyobbik leányka, akit Cerceruskának hívtak, az udvaron játszadozott, átalszólt a kerítésen: "Te leányka, mondd meg az édesapádnak, hogy vegyen feleségül engem, s én titeket tejbe-vajba fürösztgetlek." ...

Messze, messze, hetedhét országon túl, az Óperenciás-tengeren innét, volt egyszer egy király, s annak három szép lánya. Azt mondja a királyné egyszer ennek a három leánynak: "No, leányok, menjetek el az erdőbe eprészni, s amelyik több epret szed, annak adom a veres szoknyámat." – Elmennek a leányok, szedik, szedik az epret nagy szaporán. Mikor dél felé járt az idő, letelepednek egy fa alá, s összenézik, hogy melyik szedett több epret. Hát a legkisebb egyedül éppen annyit szedett, mint a másik kettő egybevéve...

Április végi kolozsvári vendégszereplésem alkalmából interjút készített velem Gyöngyi Annamária, az egyik legnagyobb erdélyi magyar nyelvű internetes újság munkatársa. Hogyan ismerhetjük fel a magyar népmesékben rejlő spirituális tanításokat, mi bizonyítja az indiai mesékkel való rokonságot, vagy hova vezethet, ha a "hollywoodi mesékből" tanulunk meg élni? Egy érdekes beszélgetés a népmesék mélyebb tartalmáról.

Az önzetlen nyúl története a Páli Kánonban szerepel mint a 308. dzsátaka. Kis változtatással ugyanez a történet megtalálható a Dzsátakamálá-árja-surában is.
A mese címének magyarázata a következő: Egyes kultúrák szerint a Hold felszinén lévő kráterek egy arcot formálnak, Ázsiában azonban gyakrabban képzelnek ezekbe a foltokba egy hosszú hátsólábú vadnyulat. Ez a történet arról szól, hogyan került a nyúl a Holdra...

Örömmel tájékoztatom minden kedves barátomat, tanítványomat és az érdeklődő olvasókat, hogy személyes honlapom, a dakiniland.net oldal az eddigi osztott tárhelyről néhány napon belül új, nagyteljesítményű vps szerverre költözik. Miért, hogyan és mivel jár az átállás – erről ad tájékoztatást ez a rövid hír.

Egyszer volt egy király, s annak volt egy jó felesége. Mikor a királyné esztendeje férjhezment asszony volt, született neki egy szép kicsi fia. De az a fiú olyan síró volt, hogy mikor született, sírni kezdett, s a sírást el sem hagyta, hanem éjjel-nappal folyvást, örökké sírt két álló esztendeig. A király s a királyné éjjel sem alhatott a gyermek sírása miatt. Végül is összegyűjtötték a tudósasszonyokat s a híres orvosokat az egész országból, hátha azok valami módon el tudnák hagyatni a sírást avval a gyermekkel...