Előzmények
Fábián Orsolya kérdései Az aranyszőrű bárány meséjével kapcsolatban:
"Nekem van egy csomó kérdésem... Az első, hogy miért lustasággal, a lusta, haszontalan fiúkkal indul a mese? Van ennek valami jelentősége a bárányra-tapadós történet szempontjából? Mit jelképez az aranyszőrű bárány? (Az éberség jutalma/gyümölcse jutott róla eszembe). Mi a tánc? amit a szépen szóló furulya irányít? vagyis a fiú? valami légzésszabályozáshoz lehet köze? A falu népe mit jelképez? (A fiú függetlennek tűnik tőlük, de azok le nem szakadnak a bárányáról, csak a királylány kacagására). Kétféle bárányratapadási módot találtam az egyik amikor a kezükkel ragadnak, ez kapcsolódhat a vágyhoz, a másik az elutasítás személytelenebb eszközeivel... pl. a sütőlapát arra való, hogy távolságot hozzon létre, hogy ne kerüljünk közvetlenül kapcsolatba a forró kemencével, a pap pálcája meg valami negatív tekintélyelvűségre emlékeztet.(?) Miért nem nevetett még soha a királykisasszony?"
Lílávadzsra Pressing Lajos válasza
Az aranyszőrű bárány ugyanazt jelenti, mint más mesékben is: tudatunk oroszlán- vagy naptermészetét, saját szellemi örökségünket. Ez az éberségen és a valódi szubjektumunk megismerésén keresztül vehető birtokba, a furulya (=hang) az utóbbit jelenti. Aki átalussza az életét, az szellemi örökségét elvesztegeti.
A mese fő szála ugyanakkor azokról az emberekről szól, akik a saját magasabb természetükhöz világi attitűddel és motivációkkal viszonyulnak – legyen az a birtoklás vágya vagy a gyűlölet negatív érzelmei, melyek mindegyike a nemtudásból és a téves megkülönböztetésből fakad. Amint ezt a Saiva szútrák tanítják, a valódi szubjektum isteni erői, melyek az igaz jógit megvalósításhoz segítik, az elvakult világiakat elvarázsolják. A világ varázslatát és az ember káprázatokba történő lealacsonyodását éppúgy a tudat erői idézik elő, mint a megvilágosodásban történő föleszmélését. A bárányhoz hozzáragadt nép a világi ember tragikomikus helyzetét példázza, mely szennyezett motivációitól és tudatlanságától hajtva saját tudata erőinek kiszolgáltatott játékszerévé válik. Így lesznek a vallások, melyek az emberi tudat fölszabadítására lennének hivatva, a megragadás- és birtokvágy, a téves azonosulás, az intolerancia és a gyűlölködés melegágyává.
A mese végkifejlete a humor fölszabadító erejére mutat rá: ha képesek vagyunk meglátni saját lényünk, egónk, hétköznapi céljaink és küszködésünk nevetségességét, ez visszaadhatja egészséges inspirációnkat és intuíciónkat (= a királylány), amely a közönséges élet sivárságában és homályában depresszióra van ítélve. Ezzel elnyerhetjük a királylánnyal együtt a királyságot is, a valódi élet lehetőségét!
