Hogyan került a nyúl a Holdra?

NIght moon

Az önzetlen nyúl története a Páli Kánonban szerepel mint a 308. dzsátaka.
Kis változtatással ugyanez a történet megtalálható a Dzsátakamálá-árja-surában is.
A mese címének magyarázata a következő: Egyes kultúrák szerint a Hold felszinén lévő
kráterek egy arcot formálnak, Ázsiában azonban gyakrabban képzelnek ezekbe
a foltokba egy hosszú hátsólábú vadnyulat. Ez a történet arról szól,
hogyan került a nyúl a Holdra. Fordította Hoyer Erzsébet Vászétthí

Photo credits: 1. Michal Zacharzewski: Hare, 2. Ilker: The Moon, borítókép: Rene Rauschenberger.

Réges-régen a Bódhiszattva1 nyúlként született újjá. Egy tágas erdőben élt selymes, puha füvek és páfrányok között, kúszónövényekkel és édes-vad orchiedákkal körülvéve. Az erdőben gazdagon termett a gyümölcs, és egy édesvizű folyó határolta, mely olyan kék volt, mint a lapis-lazuli. Ez az erdő népszerű zarándokhelyként szolgált az aszkéták és költők számára, akik elvonultak a világtól, hogy beteljesítsék spirituális küldetésüket. Ezek az aszkéták koldulással gyűjtött élelemből tartották fenn magukat. Az emberek ebben a korban szent kötelességnek tekintették, hogy alamizsnát osszanak a szentéletű vándorlók részére.

A Bódhiszattva-nyúlnak három barátja volt – egy majom, egy sakál és egy vidra –, akik bölcs vezetőjükként tekintettek reá. A nyúl megtanitotta barátainak az erkölcsi törvények betartásának, valamint az ünnepeknek és az adakozásnak a fontosságát. A szent napok közeledtével mindig figyelmeztette barátait, hogy ha valaki élelmet kér, adjanak önzetlenül és jó szívvel mindabból, amit saját maguknak gyűjtöttek.

Sakra,2 az istenek ura márvány palotájából, a Méru-hegy tetejéről figyelemmel kisérte a barátok életét, és egy napon elhatározta hogy próbára teszi erényességüket.

Ezen a napon a négy barát külön-külön indult el élelmet gyűjteni. A vidra hét piros halat talált a folyóban, a sakál egy gyíkot és egy edény aludtejet, amit valaki otthagyott, a majom pedig mangókat szedett a fákról.

Sakra egy brahmana3 alakját öltötte magára, és először a vidrát szólitotta meg: „Barátom, éhes vagyok. Élelemre van szükségem, hogy papi kötelességeimet teljesíthessem. Segitenél rajtam?” És a vidra felajánlotta a brahmanának mind a hét piros halat, melyeket magának fogott.

Ezután a brahmana a sakálhoz ment és így szólt: „Barátom, éhes vagyok. Élelemre van szükségem, hogy papi kötelességeimet teljesíthessem. Segitenél rajtam?” A sakál felajánlotta a brahmanának a gyíkot és az aludtejet, amit saját maga tervezett elfogyasztani.

Majd a brahmana a majomhoz ment és így szólt: „Barátom, éhes vagyok. Élelemre van szükségem, hogy papi kötelességeimet teljesíthessem. Segitenél rajtam?” És a majom felajánlotta a brahmanának a mangóit, melyeket saját magának szedett.

Végül a brahmana a nyúlhoz ment és élelmet kért tőle, de az utóbbinak nem volt más élelme mint az erdőben gazdagon növő fű. Ezért a Bódiszattva azt mondta a brahmanának, hogy építsen egy tűzhelyet, és amikor már jól égett a tűz, így szólt:

– Semmim sincs, amit neked adhatnék saját magamon kívül!

Ezzel a nyúl a tűzre vetette magát.

Sakra – még mindig a brahmana alakjában – őszintén megdöbbent és mélyen megérintődött. Lehűtötte a tüzet, így a nyúl nem égett meg, azután felfedte valódi alakját az önzetlen kis nyúl előtt.

– Kedves nyúl – szólt –, a te erényes cselekedeted örök időkre emlékezetes marad.

Ezután Sakra a Hold halvány képére felfestette a bölcs nyúl képmását, hogy mindannyian láthassuk. Utána visszatért a Méru-hegy tetején lévő otthonába, a négy barát pedig hosszú és boldog életet élt gyönyörű erdejükben.

Még manapság is, amikor valaki felnéz a Holdra, ott láthatja az önzetlen kis nyúl képmását.

_________________________________

Adalékok a mese értelmezéséhez

Szaraszvatí Mag Mónika megfejtése: a Szasza-dzsátaka végén maga a Buddha elmondja, hogy a nyúl ő maga volt egy előző születésében, három állatbarátja alakjában pedig három fő tanítványa jelent meg ugyanabban a létesülésben. Ánanda volt a vidra, Moggallána a sakál és Száriputta a majom. Ez megadja a kulcsot a többi szimbólum értelmezéséhez is.

Ánanda vidra korában nagyon szerette a halat, mint minden vidra. A hal a mozgás, kimozdulás, érzelmek, álmok, a fantázia világa, az analitikus gondolkodás helyett a kreatív fantázia tengere. Ánanda volt az egyetlen, aki megsiratta Buddhát, érzelmileg nagyon kötődött hozzá, nem tagadta meg az érzelmeit. Ha nem eszi meg a halat, nem tapad az érzelmeihez, üdvös a gyakorlása. Moggallána, aki a meditatív elmélyülésben volt nagyon gyakorlott, Padmapáni alakjában élt tovább, sakálként a gyíkot szerette, mert a gyík órákig ül mozdulatlanul a napon, és nagyon szerényen és kitartóan keresi a megvilágosodást. Ha nem eszi meg a gyíkot, nem tapad az elmélyülés nyugalmának tudatállapotaihoz, üdvös a gyakorlása. Száriputta majom korában nagyon szerette a mangót. Ő Vadzsrapáni alakjában élt tovább, aki a megértés világosságát tudta kiváltani. A gondolkodás, analitikus út jellemzi. Itt nem állatot eszik egy másik állat, hanem a mangót nem eszi meg. Ha nem tapad a belátásaihoz mint végső gyümölcshöz, üdvös a gyakorlása. A Buddha vadnyúl korában is már a leghaladóbb gyakorlatot végezte, az én és más képzetének feladását.

Jegyzetek

  • 1. A leendő Buddha.
  • 2. Közismertebb nevén Indra.
  • 3. Papi személy Indiában.