Minimélyinterjú Lílávadzsra Pressing Lajossal
Ezt a villáminterjút Sütő Zsolt készítette velem kolozsvári látogatásom alkalmából, 2014-ben.
Mikor nevettél utoljára igazán, teljes szívből?
A hétfői órámon, tanítványaim körében. Saját magamon, hogy mekkora hólyag voltam néha fiatalabb koromban. És olykor még ma is…
Mikor sírtál utoljára?
Hogy utoljára mikor, most nem ugrik be. Olyankor szoktam sírni, amikor elveszítek számomra fontos embereket, de néha egy-egy film érzelmesebb jelenetein is elpityeredek.
Melyik mese volt az, amelynek hatására elkezdtél mélyebbre merülni a magyar népmesék világába?
A kerek kő. Ennek történetét megírtam a népmese elemzések első kötetében.
Emlékszel még arra, hogy mikor és mi fogott meg legelőször a buddhizmusban?
A buddhizmussal való kapcsolatom még gyermekkoromban, könyvélményeken keresztül kezdődött. Az első élő találkozások, amelyek nagy hatással voltak rám, az egykori magyarországi Buddhista Misszióhoz kötődnek: Horváth József meleg szíve, Rács Géza mély hite és embersége, László András szuggesztív előadásai és briliáns gondolkodása.
A jógával, meditációval és a spirituális utakkal általában nagyon sokan szimpatizálnak, de csak elméletben - a szimpátiától általában nagyon hosszú út vezet az első konkrét jógamatracig vagy a meditációs párnáig. Nálad ez hogy történt, és mi volt az, ami az elméleti szintről átemelt a gyakorlatba?
Nálam sohasem vált szét az elmélet és a gyakorlat. Amikor tízéves koromban egy barátommal találtunk valahol egy régi, még a 2. világháború előtt megjelent Selvaraja Yesudian könyvet – még a címére is emlékszem, ez volt a Sport és jóga –, nem volt kérdés számomra, hogy ezt kell gyakorolni. Azonnal el is kezdtem. Az elmélet és a gyakorlat szétválasztása a nyugati ember sajátos meghasonlottságát tükrözi. A keleti hagyományban a tan ad értelmet és irányt a gyakorlásnak, miközben az elmélet maga is a tudat átformálását szolgáló gyakorlati módszer.
Az évek során hogyan változott meg az életed, az életviteled a meditáció és a jóga hatására?
Kikopott belőle sok hétköznapi időtöltés, háttérbe szorultak a világias célok. Összeszedettebbé váltam, hangsúlyosabbá váltak a lényeges tartalmak. Eközben mégis elengedettebb és elfogadóbb lettem, oldódott sok görcsös akarásom.
Hogyan foglalnád össze azt, amit te a buddhizmusban a legértékesebbnek tartasz, amiért a leghálásabb vagy?
A belső szabadság és az ébredés a legértékesebb; e kettő közül is az ébredés a elsődleges, mert a szabadság ennek gyümölcse.
Az évek során mi és hogyan változott énérzékelésedben a különböző spirituális gyakorlatok által?
Kritikusabb, tárgyilagosabb s ugyanakkor együttérzőbb lettem önmagammal szemben, de amit igazán fontosnak tartok: gyakoribbá váltak az olyan időszakok, amikor nem érzékelem az énemet.
Kinek nem ajánlod a meditációt?
Ilyen nincs. Ha azonban valaki nagyon szorongó, labilis vagy regresszióra hajlamos személyiség, akkor nem gyakorolhat bármit, az alkalmazott technikákat a lelkiállapotához kell igazítani. Jó, ha a meditáció gyakorlása során egy tapasztalt és hozzáértő tanító útmutatásaira támaszkodhatunk.
Ha valaki azt mondja, hogy ő nagyon szeretné, de sajnos nincs ideje meditálni, mit mondasz neki?
Hogy a nem meditációt talán még a meditációnál is jobban szereti. Az ember ugyanis maga osztja be az idejét, vagy saját maga dönt úgy, hogy mások oszthatják be helyette.
Ha valaki azt mondja, hogy a munkájában jobban szeretne teljesíteni, koncentráltabban akar élni és tevékenykedni - neki mit ajánlasz?
Reggelente gyakoroljon 40–60 percet. Ez egész napra elegendő tartást és energiát ad.
Hogyan írnád le a saját tanítói stílusodat? Te kinek ajánlod magadat?
A visszajelzések szerint intuitív és közvetlen, a tanítványokra érzékenyen reagáló, erőteljes belátásokat ébresztő stílusom van. Azoknak ajánlom magam, akik nem sietnek, nyitottak az új nézőpontokra, s akiknek a jelenlét intenzitása fontosabb a tegnap és a holnap igézeténél.
Miért kell spirituális út, spirituális gyakorlat? Nem lehet nélküle "csak úgy simán" élni?
Lehet, de nem érdemes. A spirituális út ad az életünknek irányt és értelmet.
Számodra mi a legnagyobb öröm a tanítványaiddal való munkában?
Látni a csillogó szemeket, a belátás ébredését. Részesülni az ő örömükben.
Mi az, amit a legnehezebb kihozni a tanítványaidból?
Azt, amit magamból is: a mélyen gyökerező szokások megváltoztatását. Például, hogy ne beszélgessünk a hallgatási fogadalom alá eső időszakokban.
Miben látod a fő különbséget a pszichológia-pszichiátria "útja" és a spirituális utak (pl. buddhizmus) között?
A pszichológia nem megy túl a személyes problémák körén, a személyes történeten. A spirituális utak az egyént kontextusában szemlélik, és az élet alapvető, általános kérdéseivel foglalkoznak.
Van valami, ami mostanában különösebben foglalkoztat? Megosztod velünk?
Több olyan kérdés is van, ami mostanában nagyon foglalkoztat. Ezek közül kettőt emelnék ki. Az egyik az ember individuális tudata és létének társadalmi beágyazottsága között feszülő elletmondás. A másik, hogy vajon értelmezhető-e buddhista fogalomrendszerben a krisztusi evangélium? Utóbbival kapcsolatban egyre inkább az a meggyőződésem, hogy igen, s tervezem, hogy az ezzel kapcsolatos vizsgálódásaimat talán már ősszel a nyilvánosság elé tárom.
Húst eszel-e?
Nem, mert nem szeretnék más élőlényeket legyilkoltatni annak érdekében, hogy magamat tápláljam. A buddhista tan ugyanis az állatokat is érző, tudatos lényekként tartja számon.
Az életedben milyen formában jelenik meg az agresszió, és hogyan állsz hozzá?
Vagy úgy, hogy engem ér, vagy úgy, hogy én viselkedem agresszíven. Elég lobbanékony és harcias karakter vagyok, nem szoktam visszariadni egy kis csetepatétól. Persze az ilyesmi akkor végződik jól, ha békülés vagy kölcsönösen elfogadható kompromisszum a vége. A spirituális gyakorlás hatására azért sokat szelídültem, mert megértettem, hogy a legtöbb ember számára az agresszió sok fájdalmat okoz. Ma már, ha elég éber vagyok, inkább kitérek az agresszió elől vagy megpróbálom azt, például humorral, feloldani.
Szerinted honnan kezdve lesz közösség egy csoportból?
Attól kezdve, hogy törődnek egymással, gondját viselik egymásnak, s nemcsak a formális rendezvényeken, hanem a szabadidejükben, magánéletükben is időt szánnak egymásra.
Mi az életed mottója jelenleg?
Az élet túlmutat önmagán.
Harcolsz valami mellett?
Fontosnak tartom és lehetőségeimhez mérten támogatom a természeti környezet megóvására irányuló erőfeszítéseket.
És valami ellen?
A tudatlanság és korlátoltság ellen, ha ezt harcnak lehet nevezni.
Szoktál (valamilyen formában) imádkozni? Hogyan?
Igen, többféle módon is. Formális gyakorlásban a hagyomány által előírt rituális módszereket követem. De gyakori az is, hogy egyszerűen a meditációs elmélyedésben, közvetlenül keresem a kapcsolatot a magasabb erőkkel. Ezeket a magasabb erőket ugyanakkor nem tartom a tudat végső természetétől különbözőnek.
Ha csak 1 órád lenne hátra az életedből, mihez kezdenél vele?
Az élet az elmúlásban a legintenzívebb. Leülnék, s igyekeznék minden pillanatot kiélvezni.
Mi a legfontosabb, amit eddig tanultál ebben az életedben?
Az élet egy hatalmas háló, melyben minden mindennel összefügg. S minden nézőpont csak viszonylagos érvényű, egy más nézőpontból mindennek az ellenkezője is igaz lehet.
Mit mondanál annak, aki most szokik rá a cigire?
Könnyű rászokni és nehéz letenni. Sok kört és szenvedést megtakaríthatsz magadnak azzal, ha már most abbahagyod, mielőtt elkezdenéd.
Kit vagy kiket tartasz hősnek a mindennapi életben?
Aki kiáll az elveiért a korrupcióval szemben, az emberség érdekében a szívtelenséggel szemben.
Melyek szerinted egy férfi legfontosabb tulajdonságai?
Gyengédség, együttérzés, hitelesség – ez alatt azt értem, hogy vállalja önmagát. Szívósság, önfeláldozás. Kiváncsiság, újító nyugtalanság, felfedező kedv.
Melyik szerinted egy nő legfontosabb tulajdonságai?
Bátorság, őszinteség, bölcsesség, a gyengék és elesettek védelmezése. Belső szépség, ragyogás.
Mi az, ami neked a mindennapokban segít egyensúlyban maradni?
Az eszméletem, amely világos és mindent átható, mint a tér, és semmi sem rázkódtathatja meg.
És mi az, ami megbontja az egyensúlyt?
Az élet örök áramlása, hatalmas sodrása, mely nem tűr meg semmilyen mozdulatlanságot, begyepesedést.
Hogy látod magad 10 év múlva, mik a terveid?
Túl vagyok azon az életkoron, amikor még terveket sző az ember, s inkább a jelent igyekszem élni és kihasználni. De ha megérem, örülnék neki, ha még tíz év múlva is képes lennék a tanítványaimat inspirálni.
Van-e egy olyan zene/szám, amit most szívesen megosztanál az olvasókkal?
Keith Jarrett: Egy részlet a felejthetetlen kölni koncertből:
