Ez a gyönyörű mantra a Bṛhadāranyaka Upaniṣad 1.3.28 verse, mely önálló fohászként is elterjedt. Az imádságban Istenhez fohászkodunk, hogy vezessen és szabadítson ki minket az érzéki lét káprázatából és homályából, s az ezzel együtt járó halandóságból a fölébredett öntudat valóságába és világosságába, a halhatatlanságba.
ÓM aszató má szadgamaja!
Tamaszó má dzsjótir gamaja!
Mritjor má'mritam gamaja!
ÓM, sántih, sántih, sántih.
OṀ asato mā sadgamaya
tamaso mā jyotir gamaya
mṛtyor mā ’mṛtaṁ gamaya
OṀ śāntiḥ śāntiḥ śāntiḥ
ÓM vezess engem a káprázatból és nemlétből az igazságba és a valóságba,
vezess engem a homályból a világosságba,
vezess engem a halálból a halhatatlanságba.
ÓM béke, béke, béke.
asataḥ | hamisság, tévedés, nemlét, nem igazság Ab.Sg. m,n | jyotiḥ | fény, hajnal, világosság Sg. Acc. |
mā | engem (P.Pron. Sg.1.Acc) | mṛtyoḥ | halál, meghalás Sg. Ab. |
sat | igazság, lét | amṛtaṁ | halhatatlanság, elpusztíthatatlanság, végső megszabadulás, a halhatatlanság nektárja Sg. Acc. |
gamaya | menni, mozogni; Caus. vezetni, terelni Imp. 2. | śāntiḥ | béke Sg.N. |
tamasaḥ | homály, káprázat, sötétség, nemtudás Ab.Sg. m,n |