Filosz Könyvkiadó, 2013, 470 oldal, 217x145x26 mm, ragasztott kötés
Tartalmi ismertető
Jogananda önéletrajzával először fordult elő, hogy egy hiteles hindu jógi megírta élete történetét a nyugati olvasók számára. A szerző eleven képekben számol be a Krisztushoz hasonló bengáli mester, Srí Juktésvar társaságában töltött tanulóéveiről, miközben fényt vet a mai India nagyszerű, számunkra eddig kevésbé ismert oldalaira is. Tudományos világossággal fogalmazza meg azokat a finom, de egyértelmű törvényeket, melyek segítségével a jógik csodákra képesek és teljes önuralomra tesznek szert. Jogananda színes fejezetekben számol be a Mahátmá Gándhínál, Sir Dzsagadís Csandra Bósznál és Rabindranáth Tagorénál tett látogatásairól. Külön fejezet foglalkozik nyugati tapasztalataival, továbbá nagyszerű barátjával, Luther Burbankkal, és arról is olvashatunk, miként kereste fel Terese Neumannt, a különös katolikus stigmatizáltat 1935-ben. Jogananda, miután jógaképzést is biztosító középiskolát hozott létre az indiai Ráncsíban, 1920-ban Amerikába ment, hogy részt vegyen a vallási szabadelvűek nemzetközi kongresszusán. Ezután sokat adott elő az Egyesült Államokban és egyebütt, majd a kaliforniai Encinitasban jógaintézetet létesített. Jogananda, a kalkuttai egyetem egykori hallgatója nem csupán felejthetetlen őszinteséggel, de kiváló humorral és emberismerettel is ír életéről. Gyönyörű kötetével alapvetően hozzájárult ahhoz, hogy India bölcsessége mára az egész emberiség örökségévé vált.
Vélemények a könyvről
Nagyon tanulságos volt számomra a jógik világával való ismételt találkozásom: az anyagi valóság fölötti szellemi fölény, a spirituális fegyelem bemutatása. Hálás vagyok Önnek, hogy némi bepillantást engedett ebbe a csodálatos világba.
Thomas Mann
A mai hindu szentek rendkívüli életének és erejének szemtanújaként a könyv jelentősége egyszerre kortörténeti és kortalan is. Ez a szokatlan visszaemlékezés, minden bizonnyal az egyik legfontosabb könyv, amely valaha született, elénk tárja a hindu elmét és szívet és India spirituális gazdagságát.
W. Y. Evans-Wentz
Jogananda önéletrajza fontos űrt tölt be a nyugati olvasók számára hozzáférhető jógairodalomban. Végre egy hiteles beszámolót tarthatunk a kezünkben egy hiteles jógi tollából az indiai jógik úgynevezett természetfölötti – valójában nagyon is természetes – képességeiről, miközben részletes képet kapunk ezek spirituális hátteréről is. Ez a könyv túlszárnyalja a nyugati szerzők vagy újságírók minden hasonló próbálkozását.
Jean Herbert, francia író és kiadó
Ide kattintva Ön belelapozhat a könyvbe!
A szerző életrajza
A később világszerte prófétaként tisztelt indiai jógi, Paramahamsza Jógananda (1893. január 5 – 1952) Muktananda néven látta meg a napvilágot egy Gorakhpur nevű indiai községben.
Olthatatlan spirituális szomja és korán feltörő istenszeretete már kora gyerekkorában annyira magával ragadta, hogy leveleket küldött Istennek a menyekbe, őszintén várva válaszát. Szülei odaadó gondoskodása révén a szellemi szikra mind jobban kibontakozott, míg végül ragyogó csillagfénnyé vált.
Az erős és hajlíthatatlan akaratereje, dinamikus személyisége, istenszeretete, és mély spirituális tapasztalata lehetővé tette, hogy fáklyaként mutassa meg sok millió nyugati ember számára a Krija jóga ösvényét.
Jógananda nyelvhasználata mind beszédeiben, mind írásaiban annyira energetikus volt, hogy az emberek a guruk és Isten csodálatos, természetfeletti játékát vélték felismerni benne. Személyisége Szvámi Vivékananda tisztaságát, Sankaracsárja bölcsességét és Csaitanja szeretetét ötvözte.
Az USÁ-ban eltöltött másfél évtizedes fáradhatatlan spirituális munka után Jógananda 1935-ben visszatért Indiába. Tartózkodása alatt sok nagy személyiség, mint Ramana Maharshi, Anandamoyee Ma, Kashimoni Devi – Sjamacsaran szent felesége – és Mahatma Gandhi is kapcsolatba léptek vele. Megértve a Krija jóga fontosságát és egyetemességét, mint tudományos alapját minden vallásnak, Mahatma Gandhi és tanítványai 1935-ben a Wardha Ashram-ban megkapták tőle a Krija beavatást. Kalkuttai tartózkodása alatt, Paramahamsa Hariharananada megkapta tőle a második Kriya beavatását. Ez idő alatt Mestere, Shriyukteshwarji megadta neki paramahamsa nevet, ami a legmagasabb szerzetesi cím.
Amikor Jógananda a Kumbhala Melan volt, többször kapott sürgős hívást az ő Gurudevétől, hogy egyből mennyjen vissza Puri-ba. Sajnos, Paramahamsa Yogananda Puriba utazását, a Karar Ashram megalapításának napjára, március 22–re, a Tavaszi napéjegyenlőségre tűzte ki. A Puri-ba való utazás késleltetése azzal végződött, hogy nem volt jelen az ő imádott Mesterének halálakor, március 9-én. Nagyon nehéz leírni egy megvalósult jógi gyászát, aki elveszíti az ő Mesterének fizikális társaságát és vezetését. A misztikus és csodálatos találkozás a szerető Gurudevével pár nappal később történt a Regent szállodában, Mumbai-ban, azon az estén, amikor Jógananda visszautazott nyugatra. Shriyukteshwarji materializálódott Yogananda előtt és izgalmas beszámolót adott az utazásáról hiranyloka-ba.
Jógananda élete tele volt csodálatos, monumentális és korszakalkotó eseményekkel. 1951 október 6-án így írt Paramahamsa Hariharananda-nak: „Az életem tevékenysége forgószél és küzdelem a munkával.” Tehetséges szónok és énekes, elárasztotta milliók szívét az isteni szeretet vizével. A megjelent könyvei mint Egy Jógi Önéletrajza, Suttogás a Végtelenből, Isteni Románc és Vallás Tudománya, mind ragyogó bizonyssága az ő határtalan éleselméjűségnek, tanultságának és tapasztalatának az Önvalóval. 1952. március 7-én díszvacsorát adtak Binay R. Sen számára, a volt Indiai nagykövetnek az USA-ban, amikor Yoganandaji a beszéde közepén, áldott mosollyal, mindenki ámulatára elérte a mahasamadhi-t, és a lenyűgöző csendből elkezdtek diadaléneket énekelni India örök dicsőségére: ”Ahol Gangesz, erdők, Himalája barlangjai és emberek Istenről álmodnak; Én megszentelt vagyok, a testem megérintette azt a gyepet.”
A titokzatos esemény, hogy a fizikai teste még húsz nap után is romlatlan maradt, elrejtőzve az örök nyugalomban a legkisebb szikrányi bizonyíték nélkül a bomlásnak, ez egyben ösztönöz minket, hogy megtapasztaljuk a halhatatlanság állapotát.
