Kérdés: Van egy olyan történelemkép, amely szerint fejlődés van, de van a történetírásnak egy olyan elmélete is, amely inkább körforgást, ciklusokat tételez fel. Az asztrológiában is megvan ez a gondolat, amit úgy szoktak kifejezni, hogy most ugyan a mélyponton vagyunk, ám mivel a csillagképek körforgásban vannak, innen már csak kifelé vezethet az utunk. Az indiai gondolkodásban beszélnek-e valamiféle kivezető útról a kalijugát követően, tehát ciklikus-e ez az elmélet, vagy pedig lineáris, vagyis a hanyatlást követően a világnak egyszercsak vége lesz?

Válasz: A világkorszakokra vonatkozó tanítás lényegében ciklikus, az indiaiaknál is. Az indiai bölcselet különösen jól látta, hogy minden, ami a világon létezik, ciklikus. Lineárisan lezajló jelenségek — tehát amikor úgy látszik, mintha a dolgok valahol elkezdődnének, tartanának egy ideig, majd valahol véget érnének — csak az emberi érzékelésben merülnek fel, egyfajta érzékcsalódás eredményeképpen. Így van ez a saját életünkkel is, amelyik egy ponton, a születéssel látszik elkezdődni, tart egy darabig, majd úgy látszik, mintha a halálunkkal vége lenne. Az ilyen lineáris képzetek a szellemi megvakulás következtében alakulnak ki, s az idézi elő őket, hogy mindig csak azt a szeletet látjuk, amelyhez éppen hozzátapadunk. Ha a körívből csak egy szeletet látunk, akkor az egy szakasznak látszik.

A keleti világképek azért hangsúlyozzák e ciklusokon belül a hanyatlást, hogy a visszaébresztésre, a helyreállításra ösztönözzenek bennünket. Valójában azonban ez a világkép is ciklikus: a tudat elhomályosodik, s a történelem folyamán az ember egzisztenciája leépül, majd ezt követően ő maga állítja vissza a szellemi látást, és épít fel újra egy aranykori, tökéletes állapotot. Magának a világképnek a jelentősége éppen abban áll, hogy erre a visszaállításra felhívja a figyelmet.

A ciklusnak ez a helyreálló ága azonban nem magától bontakozik ki, hanem azáltal, hogy mi magunk a tökéletesebb állapotot visszaállítjuk. A folyamat tehát, noha ciklikus, nem automatikus. Automatikus folyamatokkal csak a fizikai ciklusok, a jelenségek körforgásai írhatók le, tehát például olyasmi, hogy hányszor fordul körbe a Nap, vagy hányszor megy körbe a Föld a pályáján. A szellem ciklusait saját elhomályosodásának és felébredésének a váltakozása hozza létre, ezek azonban nem köthetők fizikai jelenségekhez és így nem is mérhetők, még asztrológiai eszközökkel sem. Ez azért van így, mert a szellem lényegi tulajdonsága, hogy nem determinált, hanem szabad. Természetesen ismét fel fog ébredni, és ismét meg fogja valósítani az emberi tökéletességet, ám nem lehet megjósolni, hogy pontosan mikor. Akkor fog ez megtörténni, amikor mi magunk megvalósítjuk. Vagyis a ciklusosság nem jelent feltétlenül determináltságot. A körforgás akkor fog visszatérni a kiindulási állapotába, amikor akár lelkesedésből, akár kiváncsiságból, akár az elviselhetetlenné váló szenvedésünk hatására hajlandóak leszünk végre komolyan rászánni magunkat a változtatásra.

Kérdés: Nem pontosan értem az aranykort. Melyik korszakra tehető ez és mi a jellemzője? Végül is a jelentős vallások kialakulása sem Európában, sem Indiában nem túlságosan régen történt, még maga a buddhizmus is alig 2500 éves. Létezhetett-e ezt megelőzően olyan kultúra és olyan tudás, ami több annál, mint amit a vallások kínálnak?

Válasz: Úgy vélem, számunkra nincs olyan tudás, amely ezeknél mélyebb lenne. Az a tudás ugyanis, amellyel az aranykori ember rendelkezett, számunkra pillanatnyilag nem hozzáférhető. Azonban ha a buddhizmus, vagy a jóga tanítását megvalósítjuk, akkor ennek eredményeképpen pontosan arra a tudásra tehetünk szert, amely az aranykori tudással, e régi kultúráknak a tudásával azonos. A buddhizmus és az egyéb ilyen filozófiák azért alakultak ki viszonylag későn, az újabb kor kezdetén, mert ekkor jelent meg az igény ezekre.

Hogy milyen lehetett az aranykori tudás, vagy az aranykori kultúra létszemlélete, erről közvetve nagyon nehéz tudomást szerezni, mert nincs fizikai nyoma, nem a formákban fejeződött ki ennek lényege. Mi magunk csak olyan mértékben ismerhetjük ezt meg, amilyen mértékben ismét elevenné tesszük a szellemi látásunkat, megtisztítjuk az értelmünket és megértünk bizonyos összefüggéseket. Az aranykori embernek valószínűleg nem volt szüksége buddhizmusra, mert anélkül is látta az igazságot. A Buddha, vagy más hagyományban más megvilágosodottak azért döntöttek a tanításaik kinyilatkoztatása mellett, mert érzékelték, hogy az emberi tudat egy sötét korba hanyatlik, amikor szüksége van olyan tanításra és módszertanra, amely világosan megmutatja számára a helyzetét, az ide elvezető okokat, valamint azokat az eszközöket is, amelyek segítségével önmagában ismét visszafordíthatja ezeket a korrumpálódási folyamatokat.

A jövőre vonatkozóan azonban a korszakváltás ideje nem határozható meg pontosan, mert ez kizárólag rajtunk, saját magunkon múlik. A szellem szabadsága, hogy mikor valósítja ezt meg. A múltra vetítve azonban megállapíthatóak a korszakhatárok, s erre különböző becslések léteznek. A legáltalánosabban elfogadott becslések az egyes kultúrák tartamát illetően nagyon hosszú időszakokat határoznak meg. A legrövidebb jugát, a kalijugát 1200 istenévre teszik, ahol egy isteni nap 360 emberi napnak, vagyis körülbelül egy évnek felel meg. Ezek alapján 1200 istenév 432 000 földi évnek felel meg. A keleti hagyomány szerint ez Krisztus előtt 3102-ben kezdődött. Ezek csak becslések, az egyes korszakoknak valójában nincsenek ilyen éles határai. Mindenesetre ez azt jelentené, hogy a sötét korszak körülbelül 5000 éve tart, s még legalább 427 000 évig fog tartani. Ne örüljünk azonban annak, hogy a világ vége ilyen sokára lesz. Ez alatt a 427 000 év alatt ugyanis egyfolytában egyre rosszabb lesz, még a mostani helyzetünkhöz képest is — kivéve természetesen, ha teszünk ez ellen valamit.

Ha rászánnánk magunkat, hogy ezt a folyamatot visszafordítsuk, akkor a kalijugát jelentősen le lehetne rövidíteni. Rajtunk múlik, hogy pontosan mennyi ideig fog tartani. Ha a tudatban egyre jobban eluralkodnak a sötétség erői, akkor egyre gyorsabbá válik az elhomályosodás, hiszen minden homályból indított cselekedet újabb homályt gerjeszt. Minél tisztább egy kor, annál stabilabb és annál hosszabb ideig tud fennállni. Ez is kifejeződik az egyes korszakok számaiban. Az aranykor — a kritajuga vagy a négyességek korszaka — éppen négyszer annyi ideig tart, mint a sötét korszak. A trétajuga, a hármasságok korszaka — a nyugati fogalmak szerinti ezüstkorszak — három kalijugányi ideig tartott. Azután jött a kettes korszak vagy bronzkorszak, amely 2400 istenévig tartott, s ezt követte a kalijuga.

Ez a legáltalánosabb becslés tehát, azonban ezek az adatok igen bizonytalanok, mert maguk is a sötét korszakban születtek, amikor a tudat már elhomályosodott. Nem tudhatjuk, hogy a meggyengült szellemi látóképesség birtokában mennyire látjuk valóban tisztán ezeknek a korszakoknak az időtartamát. Néhány évvel ezelőtt tartottam erről egy előadást, ahol kifejtettem a saját véleményemet, s ebben lényegesen rövidebb időtartamokat határoztam meg. Nem akarom az ottani érvelésemet megismételni, mert ez egy külön előadást igényelne, de a végeredményt megemlíthetem. Számításaim szerint a sötét korszak csak most kezdődik. Nem húzható meg éles határ, körülbelül a 20. század elején kezdett érvényre jutni, s mostanában fordul át teljesen sötétbe. Becslésem szerint az ezredforduló után sötétedik majd el teljesen, és ezt követően nem tart tovább 1200 emberi évnél. Legalábbis remélem. Ha igyekszünk, akkor még gyorsabban túl lehet lenni rajta, amint elkezdünk megvilágosodni.

Saját nézetem szerint most a rézkorszak zárult le, nem a sötét korszak. Vagyis nem a materializmus volt a legsötétebb, ennél sokkal sötétebb is tud lenni. A kapitalizmus is materializmus, s ez sem a legsötétebb. Az ismérvek alapján a materializmus inkább a rézkorszakra jellemző, s ez nem 2400 istenévig, hanem csak kb. 2400 földi évig tartott. Ha visszafelé számolunk, akkor ez kezdődött el a Krisztus előtti 5–6. században. Ezt előzte meg 3600 földi évig az ezüstkorszak, s e számítás szerint Krisztus előtt 5000 környékén lehetett, amikor az emberiség kilépett az aranykorból.

E számításokat azonban mindig bizonyos fenntartással kell kezelni. Ha a buddhizmus oldaláról vizsgáljuk a kérdést, akkor fontos megértenünk, hogy minden, amit tapasztalunk, végső soron csak a tudatban létezik, minden jelenség a tudat tartalma. Ilyen módon maguk a világkorszakok is csak a tudat tartalmai. Ez azt jelenti, hogy az egyes világkorszakok tartama attól függ, hogy a tudatunk saját állapotából ezt hogyan tapasztalja. Egy megvilágosodott tudat számára például az aranykor soha nem is szűnt meg. Amikor a Buddha elérte a megvilágosodást, nem az volt az élménye, mintha addig egy sötét korszakban élt volna, majd megvilágosodott, hanem az, hogy mindig minden tökéletes és világos volt. Amikor az igazság vagy a lényeg megvilágosodik, ez túl van téren és időn, mert ez maga mindig mindenben közös, mindent magában hordoz és mindent felölel, és ezt nem érinthetik meg a tudatban zajló áramlások. Az elhomályosodás csak az elhomályosodott tudat felől nézve elhomályosodás. Maga a tudat lényege nem tud elhomályosodni.

Még ha az ember nincs is megvilágosodva, akkor is nagyon függ a tudatállapotától, hogy ezek a korszakok hogyan jelennek meg számára. Mindenki a saját tudatállapotának megfelelő módon gondolkodik erről. Különösen így van ez más lények esetében, hiszen nemcsak a földön van élet és nemcsak emberi élet létezik. Sőt, az értelmes élet sem kizárólag az ember sajátja, hanem sok más létrend is létezik, amelyek különböző világokban nyilvánulhatnak meg. Lehet, hogy ezekben a más világokban éppen most ezüst- vagy aranykorszak van. Tisztában kell lennünk azzal, hogy amikor különböző korszakokról, például sötét korszakról beszélünk, akkor az voltaképpen a saját sötét korszakunk. Ezek nem objektív kategóriák, különben sem létezik semmi objektíven. Túlságosan hajlunk arra, hogy amiképpen a tárgyainkat objektíven kezeljük, és igyekszünk beléjük kapaszkodni, ugyanúgy viszonyulunk az elméleteinkhez és a történelemképünkhöz is. A korszakokról alkotott felfogásunk valójában saját pillanatnyi tudatállapotunk diagnózisa.