Mit tanít a buddhizmus a világvégéről?

Előadó/szereplő
Lílávadzsra Pressing Lajos
A felvételt készítette
Bors Mária

(Sajnos az interjú egy kézi mp3 felvevővel készült, ezért a felvétel nem stúdióminőségű, amiért hallgatóink szíves elnézését kérjük. Meghallgatáshoz célszerű a hangerőt minél magasabbra állítani).

I. Összefoglaló (9:39')

Az első felvétel röviden összefoglalja az interjú fő mondanivalóját. A világvégétől való félelem mögött legtöbbször valójában az élettől való félelem húzódik meg. A beszélgetésben szóba kerül a halálhoz való személyes viszonyom.

II. Az interjú első része (22:08')

Az interjú első részében a riporter vázolja az eluralkodott krízishangulatot. A beszélgetésből kiderül, hogy az idő nem objektív kategória, hanem bizonyos folyamatok szubjektív átélése. Semmi alapja annak, hogy a maja naptár időszámítási módszere miért lenne bármilyen befolyással a mai történelemre. A világvége-hangulat mögött részben a nyugati gazdasági válság nyomán felfokozódott egzisztenciális szorongás, részben a nyugati világ lappangó bűntudata húzódik meg amiatt, hogy a föld erőforrásaiból sokkal többet élünk fel, mint ami megilletne bennünket. Könnyen meglehet, hogy a nyugati kultúra elérte fejlődése tetőpontját, a nagy rendszerek hanyatlása azonban nem egy pillanat alatt, hanem évtizedek vagy évszázadok alatt megy végbe. Rá kellene ébrednünk arra, hogy a történelem nem előre elrendelt végzet. Az ember mint tudatos lény alakíthatja saját sorsát, például a nevelésen, a környezettudatosságon keresztül.

III. Az interjú második része (24:19')

Az interjú második része a világvége-jóslatok rendszerelméleti oldalával foglalkozik. A mai kor problémái túlnyomórészt abból fakadnak, hogy az emberiség mint rendszer, valamint annak különböző alrendszerei túlnövekedtek és túlszervezetté váltak. A túl bonyolult rendszerek működése kiszámíthatatlanná válik, szükségszerűen egyre gyakrabban következnek be diszfunkciók és meghibásodások, továbbá megbomlik a rendszer és környezete egyensúlya.

IV. Az interjú harmadik része (25:45')

A harmadik részben azzal foglalkozom, milyen tanításokkal és módszerekkel segíthet a buddhizmus a világot sújtó válságok és problémák kezelésében. Az alternatív életforma kísérletek csak egy szűk elit számára jelenthetnek megoldást. Az emberiség egyetlen esélye az átfogó paradigmaváltásban és az értékrend átalakításában áll, ahol a külső, anyagi irányultságról a súlypont áthelyeződik a belső értékekre. Ez egyáltalán nem reménytelen még társadalmi méretekben sem, mert az emberi tudatnak van egy alapvető belső szabadsága, amelynek révén képes arra, hogy alakítsa és akár teljesen új irányba fordítsa saját jövőjét. Ennek a változásnak azonban belül, saját magunkban kell elkezdődnie, és a példaadás erejével fejtheti ki kedvező hatását.

Kapcsolódó írás

Kezdet és vég, idő és időtlenség buddhista szemmel