Ez a klasszikus jógával foglalkozó tanulmány eredetileg előadás formájában hangzott el a Magyar Pszichológiai Társaság Relaxációs Munkacsoportjának ülésén, 1986. május 17-én. Már önmagában a tény is érdekes, hogy akkoriban a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében elmondhattam egy ilyen előadást, jóllehet már érezhetők voltak az akkori politikai rendszer bomlásának első jelei, ami az ideológiai szigor enyhülésében is megnyilvánult. Még ugyanebben az évben nyomtatásban is megjelent az írás a Buddhista Misszió Dokumentáció gondozásában.

Jóllehet ma már, az első megjelenés óta eltelt csaknem harminc év távlatából sok mindent másképp látok a jógával kapcsolatban, és az írásaim stílusa is sokat változott, a tanulmány legtöbb megállapítását ma is helytállónak érzem. E tanulmány alkalmas lehet arra, hogy utat nyisson a modern jóga eszméire nagy hatást gyakorló Patañjali-féle klasszikus jóga mélyebb megértéséhez, és segíthet helyretenni e jógával kapcsolatban elterjedt néhány közkeletű félreértést. Az azóta megismert sokféle jógahagyomány fényében hangsúlyozni szeretném ugyanakkor, hogy az itt közölt anyag kizárólag a Patañjalihoz köthető Jóga-szútrák tanításaival foglalkozik, más fontos jógahagyományok – így például a védánta jógája vagy a tantrikus jóga – filozófiai alapvetése különbözhet az itt leírtaktól.

Mivel a könyvesboltokban az írás régóta nem kapható, az újramegjelentetéshez az elektronikus közzététel látszott a leggyorsabb és legközvetlenebb lehetőségnek. Az elektronikus kiadás kisebb szerkesztési korszerűsítésektől és javításoktól eltekintve az eredeti nyomtatott változatot követi. Az írás terjedelme miatt az e-könyv formátumot választottam, a könyv fejezetei között a lap alján vagy a jobb oldali navigációs sávban található linkekkel navigálhatunk.

A szakkifejezések visszakereshetősége és a pontosság érdekében a szanszkrit kifejezések átírásánál az eredeti kiadásnak megfelelően nem a magyaros átírást, hanem az IAST ("International Alphabet of Sanskrit Transliteration") szabványát követtem. E betűkészlet megjelenítéséhez unicode betűtípus szükséges, a jelen elektronikus kiadvány tördeléséhez a legtöbb Windows rendszeren rendelkezésre álló unicode betűtípust használtam (UTF-8-as kódolással). Ha az olvasó képernyőjén a szanszkrit szavak nem jelennek meg helyesen, próbálkozzunk a betűkészlet és kódolás átállításával, illetve a Tahoma betűtípus beállításával. Az IAST átírásban közölt szanszkrit szavak mindenütt dőlt betűvel vannak szedve. Azok számára, akik nem ismerik a tudományos közleményekben elterjedt IAST átírást, egy kiejtési segédletet is csatoltam: Ha az egér mutatóját egy szanszkrit szó fölé visszük, akkor a szó alatt súgócímke formájában, magyar átírással is megjelenik a közelítő magyar kiejtés.

E tanulmány tudományos közleménynek készült, ezért nem mindenki számára lesz könnyű olvasmány. Bízom abban, hogy információgazdagsága és a belőle meríthető belátás alapján megéri majd az erőfeszítést. Ehhez minden kedves olvasómnak kitartást és sok inspirációt kívánok.

A forrás

A tradicionális jóga szövegemlékei történetileg négy korszakra tagolhatók:

1. Archaikus kor (a vedák és upaniṣadok jógával foglalkozó szövegei. A jóga e legarchaikusabb rétegéhez tartozik például a nāḍīk és cakrák tana).
2. Epikus kor (elsősorban a Mahābhārata jógával foglalkozó részei tartoznak ide, mindenekelőtt a Bhagavad-gītā).
3. Klasszikus kor (a jóga mint önálló filozófiai diszciplina – darśana – megjelenése).
4. Kommentárirodalom.

Az úgynevezett „tantrikus” jógaiskolák jóval a tradicionális jógairányzatok után, nagyjából a kommentárirodalom keletkezésével egyidőben terjedtek el.

Patañjali Yoga-sūtrái a klasszikus kor legrégibb ma ismert szövegemléke, amely a jóga rendszerezett bemutatására vállalkozik. A Sūtrák fogalomanyagára kismértékben archaikus, nagyobb mértékben epikus szövegek is hatással lehettek, sőt bizonyos gondolataiban a mahāyāna buddhizmus befolyása is fölismerhető. A filológiai és bölcseleti elemzésekből azonban kiderül, hogy Patañjali Yoga-sūtrái nem tekinthetők pusztán az említett tanítások továbbépítésének, hanem azokban az ind gondolkodás hagyományaiba illeszkedő, mégis rendkívül eredeti, átfogó és monumentális lételméleti szintézis fogalmazódott meg.

El kell oszlatni azt a ma már szinte közhelyszerű, minden jógakönyv bevezetőjében megemlített félreértést is, amely szerint a yoga-darśana mintegy a sāṁkhya filozófiai irányzatának függeléke, gyakorlati alkalmazása. A klasszikus jóga mind módszertanában, mind fogalomrendszerében, mind pedig elméleti felépítményében oly sokféle apró eltérést mutat a Kapila-féle sāṁkhyától, ami igen valószínűtlenné teszi az abból való leszármazást. Kétségkívül léteznek ugyanakkor párhuzamok is a kétféle irányzat között, e rokonság oka azonban feltehetően a közös filozófiai háttér vagy valamilyen ma már elveszett, közös ős.

Szakírók részéről rendszerint nem szokás felismerni a Yoga-sūtrákban benne foglalt magasrendű bölcselet jelentőségét, hanem a Sūtrákat csak mint gyakorlatrendszert kezelik. Való igaz, hogy e Sūtrák célja nem a világ spekulatív értelmezése, hanem az, hogy eligazítson a világ struktúráját illetően úgy, ahogyan ez a meditatív tapasztalásban föltárul. Ezért a meditációs tapasztalás szempontjából közömbös területeken a Sūtrák által adott leírás kevésbé részletező. A jóga bölcselete azonban így is konzisztens, önmagában teljes egész. A Sūtrák szövegében kimutatott állítólagos ellentmondások vagy következetlenségek kivétel nélkül mindig a fordító tájékozatlanságából vagy a nem elég elmélyült vizsgálódásból fakadnak.

A Yoga-sūtrák bölcseleti részeinek funkciója elsősorban nem az, hogy valamilyen logikus világmagyarázatot adjon, hanem inkább az, hogy mintegy „kognitív térképként”, útjelzőként szolgáljon a yogī számára, amikor a meditációs gyakorlatok során a valóság addig rejtett, szubtilis aspektusai a közvetlen megismerésben feltárulnak előtte. Maguknak a Sūtráknak a szövege felhívja a figyelmet arra, hogy a valóság eme mélyebb rétegei a megismerés szokásos eszközeivel – például a logikai elemzéssel, hétköznapi érzékeléssel – csupán egy bizonyos szintig ismerhetők meg. Ezért a Sūtrák teljes megértéséhez elengedhetetlen a megfelelő meditációs állapotok realizálása. Enélkül a spekulációkon alapuló megközelítések rendszerint félrevezetőek.

Patañjali Yoga-sūtrái rendkívül tömör szöveg. A nem egészen kétszáz rövid mondatból álló mű nemcsak a jóga átfogó bemutatására vállalkozik, hanem közli a jóga alapjául szolgáló teljes világképet, valamint a jóga tárgyára, az emberi tudatra vonatkozó legfontosabb ismereteket is. A Sūtrák eredetileg szanszkrit nyelven íródtak. Az előadás előkészítéséhez többféle fordítást felhasználtam, köztük Baktay és Kaczvinszky magyar fordításait is. A legtöbb fordítás mindazonáltal részben a fent említett okok, részben a Sūtrák tömörsége és a szanszkrit nyelv sajátosságai miatt erősen torzít, és a szerzők legtöbbször saját egyéni filozófiájuk vagy pszichológiai elképzeléseik szerint értelmezik a mondatokat. Ezért a Sūtrák eredeti szövegét is tanulmányoztam. Legnagyobb segítséget számomra Bangali Baba angol szövegváltozata jelentette, aki az óind hagyományt belülről, saját kulturális örökségeként ismerve, európai belevetítésektől mentesen nagyobb eséllyel tudta megragadni a jóga eredeti szellemét.¹ A Sūtrák magyarázatát, értelmezését illetően általában a mítikus Vyāsának tulajdonított kommentárokat fogadtam el a legautentikusabbnak. E kommentárok valószínűleg csak egy-két nemzedékkel keletkeztek később, mint a Sūtrák szövege, és a Vyāsa-féle Yoga-bhāsya iskola a később keletkezett kommentárirodalomra is döntő befolyást gyakorolt. A Sūtrák helyes értelmezéséhez ugyanakkor pótolhatatlan segítséget jelentettek Georg Feuersteinnek az eredeti szövegre vonatkozó filológiai és filozófiai elemzései, amelyek sok, a Vyāsa-féle kommentár által is homályban hagyott kérdésben nyújtanak tiszta és bevilágító útbaigazítást. Rajta kívül modern szerzők munkáit inkább csak illusztrációs anyagként használtam fel.

A mintegy kétszáz sūtra négy részre tagolódik: az első (samādhi-pāda) a jóga tulajdonképpeni céljával, a szellemi elmélyedés vagy samādhi meghatározásával és jellemzésével foglalkozik. A második rész (sādhana-pāda) az elmélyedést előkészítő és megvalósító eszközöket, valamint ezek filozófiai hátterét ismerteti. A harmadik rész (vibhūti-pāda) magának az elmélyedésnek a technikájával, valamint azokkal a teljesítményekkel foglalkozik, amelyek az elmélyedés különböző szinteken történő alkalmazásával elérhetők. A negyedik rész (kaivalya-pāda) a jóga végső céljával, az úgynevezett „megszabadulás”-sal vagy „abszolút állapot”-tal kapcsolatos lételméleti kérdéseket tárgyalja. Mi azonban nem ezt az eredeti sorrendet követjük, hiszen ehelyütt nincs módunk a Sūtrák teljes exegézisére. Ehelyett egyes kiemelt témakörök összegző és áttekintő bemutatására vállalkozhatunk. Először a jóga céljával összefüggő néhány alapvető ismeretet közlünk, majd bemutatjuk a jóga Patañjali által közölt gyakorlatrendszerét. A szellemi elmélyedés tárgyalása kerül az előadás végére, ezt azonban még meg kell hogy előzze majd azoknak a magasabb filozófiai ismereteknek a vázlatos bemutatása, amelyek nélkül az elmélyedés természete nem volna érthető.

JEGYZET

1. Aki komolyan foglalkozni kíván a jóga szellemiségével, annak számára mindenképpen javasolható a Sūtrák eredeti szövegének tanulmányozása. Ezt még a létező legjobb fordítások sem pótolhatják.