Kis kacsa fürdik
fekete tóba
mért feketébe?
mért nem folyóba?
Mért ment az anyja
Lengyelországba?
Idegen földön
hogyan találja?
Tóból az égnek
mélyebb vizébe
úszik a téli
feketeségbe.
Suhogva mintha
hívna a szárnya
induljak én is
szálljak utána.
|
|
|
Kis kacsa fürdik
zöld bóbitája
lebukik, hajlong
zöldebb hínárba.
Kékes és fémes
szárnyai széle –
merül a tónak
fém-kék vizébe.
Tóban vagy égen
csillan a tolla?
Fordulj ki, fordulj
szép aranyalma.
|
Égi fa ágán
szép aranyalma
gurulj a földre
merülj a lombba
Ragyogj a lombban
holt fán foganj meg
gyümölcsöd érjék
tejfehér ködben
Kiszáradt fáknak
bimbózzon ága
te, aranyalma
légy koronája
kiszáradt fának –
elporlott kertben
nem földi lényed
sugara rejtsen.
|
|
Kiskacsa úszik
végtelen, széle-nincs fekete tóban
Úszik a tó is
csepp csak a még mélyebb, sötétebb éji folyóban.
Éji folyóban?
Kékben és zöldben, a sötétség alatti színes levegőben,
nappal és éjjel
pergő és tarka, mégis sötéten fénylő időben.
|
|
Kiskacsa fürdik
aranytűz alatta a tenger
kibukkan, kilobban
a tóból, az égból keletről a reggel
Kiskacsa úszik
hajnalból az éjbe, aranyról sötétre
festődik a szárnya.
Mint a madár, szállnék
a tóból az égig, aranyból sötétbe
utánad, utána.
|
Kiskacsa fürdik
tó vize csobban
szikrákat vet a
fény a habokban
Ég kékje cseppen
zöld tó vizébe
kiskacsa fürdik
szárnya szinébe.
Tóban vagy égen
csillan a tolla?
Fordulj ki, fordulj
szép aranyalma.
|
|
Fordulj ki, fordulj
szép aranyalma
fordulj az égről a földre
csöndben ragyogva
Árad a napfény
gurul Keletről Nyugatra kereke a Napnak
Te, aranyalma
ragyogj magadnak
Tompán világít
héjad alatt sötétje a barna magoknak
belőlük árad
fénye a halvány, áttetsző ezüst sugaraknak
Fordulj ki, fordulj
a fény aranyából az égi sötétbe
Nap voltál, Hold légy
pecsétet üss e lezárt, e titokzatos éjre.
|
|
Kiskacsa úszik
fekete tóba
suhan mint az éjszakának
fekete hajója
Kékes a tolla
zöldes a szárnya
csillogó-derengő hajnal
kék-zöld bóbitája
Látható hullámból úszik
láthatatlanságba
Mintha a hold és nap
egy korona volna
fordulj ki, hullj le a földre
szép-aranyos alma.
|
Kék a lába, zöld a szárnya
ó be gyöngyen jár
kék tóban, fekete tóban
úszik egy madár
Kék a lába, zöld a szárnya
ó be régen vár
zöld hajnalban, sötét éjjel
a vállamra száll
Kék a lába, zöld a szárnya
lelked e madár
kék égben, fekete vízen
hozzám visszajár
|
|
|
Madárka, madárka,
mondd, hová repültél?
Lélek, mondd, túl a világon
mily világba tűntél?
Madárka, mondd meg madárka
más egekre szálltál?
Kis királyné, elrepültél
vagy elszáradt falevélként
ősz sarába hulltál?
Vagy ahogy a földi vonzás
és a szél határán
két világ előtted nyíló
fényköd-ragyogásán
lebegsz s te magad is áttűnsz
párába-homályba,
én voltam, kit átvezettél
a másik világba?
|
Kis kacsa fürdik
fekete tóba,
árad, zúg az éjszakának
fekete folyója.
Víz színén úszik
száraz a szárnya
Mégis elmerült az éjnek
nedves anyagába.
Tónak és légnek
éles határán
hol siklik? – víznek vagy égnek
határtalanságán?
Csillog a tolla
lebben a szárnya
csillagok között suhanna
távolibb világba
|
|
|
Aranyos a tolla
égszínkék a szárnya
hajnalpírból déli fénybe
röppen a madárka
Súlytalan a lába
álomszép a szárnya
fehér földről ezüst égre,
hold tavára szállna
Aranyos a tolla
kényes-szép a lépte
ki látja már? átlebbent az
égi fényességbe
Tegnap este még leszállt az
éjszaka tavába
Holnap reggel tovaröppen
egy másik világba.
|
|
Beney Zsuzsa (1930–2006)
– magyar költő, író, esszéista, irodalomtörténész, tüdőgyógyász szakorvos, egyetemi tanár. Életművének gondozója, Daróczi Anikó ezt írja róla a Vigiliában: „Orvos, költő, író és tanár volt; egyetlen úttá fonódott a sok pálya az egy életben. Életművére is különös egység jellemző... Verseinek egyetlen mindent átitató, átszövő témája van. Mondhatnánk, hogy a halál, de ugyanúgy mondhatnánk azt is, hogy az élet – mert a létező nem mindig létezik, és nem ellentét az élet és halál (Két parton)." (Daróczi Anikó: A bírhatatlan: Beney Zsuzsáról – http://www.vigilia.hu/regihonlap/2006/9/daroczi.htm)
Versei a Gondolat Kiadónál jelentek meg 2008-ban (Beney Zsuzsa: Összegyűjtött versek: I. Hulló idő, II. Csend és hallgatás között, III. Életem élete, szerk. Daróczi Anikó, Gondolat, 2008). Az itt közölt részlet az Életem élete című kötetben szerepel.
Köszönet a szerző örökösének, Faludy Juditnak, aki hozzájárult, hogy közzétegyem a fenti szemelvényeket, valamint Koffán Károlynak az illusztrációként használt fotókért. Külön is szeretnék köszönetet mondani Daróczi Anikónak, aki felhívta a figyelmemet Beney Zsuzsa munkásságára és összeállította az itt közölt szemelvényt, sokat segítve ennek az oldalnak a létrehozásában.