Lételenország

2014 áprilisi kolozsvári vendégszereplésem alkalmából interjút készített velem
Gyöngyi Annamária, az egyik legnagyobb erdélyi magyar nyelvű internetes újság munkatársa.
Hogyan ismerhetjük fel a magyar népmesékben rejlő spirituális tanításokat,
mi bizonyítja az indiai mesékkel való rokonságot, vagy hova vezethet, ha a "hollywoodi
mesékből" tanulunk meg élni? Egy érdekes beszélgetés a népmesék mélyebb tartalmáról.
Az interjú eredetileg megjelent: https://eletmod.transindex.ro/?cikk=23413
A mese szövege a következő linken olvasható: Királyfiú Kis Miklós
__________________________________

Pressing Lajos mesekutató a Ghandi Spirituális Központ meghívására nemrég Kolozsváron tartott előadást Szellemi tanítások a magyar népmesében címmel, konkrét témája pedig a Királyfiú Kis Miklós klasszikus székely népmese volt. Ennek apropóján kérdeztük.

Milyen szintjei vannak a mai meseelemzéseknek?

- A népmesék formai jegyeinek, elterjedtségének és típusainak kutatása mellett már a mesék 19. századi „újrafelfedezése” óta léteznek olyan törekvések, amelyek azok tartalmát, felnőtteknek szóló mélyebb jelentését igyekeznek megfejteni. A legtöbb ezzel kapcsolatos elmélet a pszichológiában született: egyaránt elemezték a különböző népek meséit mélylélektani, fejlődéslélektani, szociálpszichológiai és kultúrantropológiai nézőpontból. Vannak kutatók, akik a népmeséknek magas filozófiai vagy spirituális mondanivalót tulajdonítanak, sőt még olyan elmélettel is találkoztam, amely szerint a meseszimbólumok bizonyos csillagászati vagy asztrológiai konstellációkat ábrázolnak.

Mivel az ember maga is rendkívül összetett képződmény, valószínűleg az általa létrehozott kulturális termékek sem érthetők meg egyetlen ok vagy magyarázóelv alapján. Hiszen mi magunk is egyszerre sok dimenzióban létezünk: egyaránt vannak testi, lelki, társadalmi és spirituális szükségleteink, sok szálon és szinten ágyazódunk be az élet bonyolult rendszerébe. Így minden gondolatunkban és alkotásunkban visszatükröződik lényünk összetettsége. Az mindenesetre bizonyosnak látszik, hogy a népmesék jelentősége jóval több, mint a puszta szórakoztatás.

A pontosság kedvéért hozzá kell tennünk, hogy az elmondottak csak a népmesék legelterjedtebb és legnépszerűbb fajtájára, az úgynevezett tündérmesékre vagy varázsmesékre érvényesek. A meséknek több típusa létezik, jómagam ezek közül csak tündérmeséket kutattam.

Mit gondol, egy népmese üzenete, a benne rejlő „bölcsesség”, magyar népi bölcsesség, vagy annál több?

- Bármely szinten elemezzük a varázsmesék forgatókönyvét és fordulatait, azok olyan problémákat vetnek fel, amelyek egyetemesek. A serdülőkor válsága, családalapítás, öregség és betegség, az élet értelmének keresése, az inspiráció és életkedv megléte vagy hiánya, az erkölcsi kihívások és az ezekben való helytállás, az önmagunkhoz való hűség, a boldogság mibenléte, a kiteljesedés lehetőségei kultúrától, kortól és társadalomtól függetlenül az emberi élet alapkérdései. Az ezekre adott érvényes válaszok is szükségképpen egyetemesek. A különböző népek tündérmeséiben ezért tartalmi oldalról jóval több hasonlóságot találunk, mint amit a kultúrák sokfélesége alapján várnánk. A mesék ráadásul minden korban elbűvölték az embereket, s megértésük a népművészet más ágaihoz képest kevésbé kívánja meg egy helyi kultúrába való szerves beilleszkedést. Az érdekes történetek a múltban is könnyen átlépték az országhatárokat.
A mesék nyelvezetét, hangsúlyait és egyes motívumait tekintve ugyanakkor minden néphagyomány a saját kulturális örökségéből építkezik, így egy varázsmese az adott nép sajátos világáról, szokásairól, hitéről és hagyományairól is sokat elárul.

Milyen fő érvek győzték meg Önt arról, hogy a magyar népmesékben spirituális tanítások rejlenek? Mit mondana azoknak, akik szerint a mese csak az emberi fantázia szüleménye?

- A népmesékben nagy gyakorisággal előforduló konkrét vallási jelképeken és motívumokon kívül három fő érv szól azok spirituális mondanivalója mellett. Az első a varázsmesék jellegzetes szüzséje vagy forgatókönyve. Ezek a történetek rendszerint valamilyen, az eszményi állapothoz hiányzó vagy elveszett kincs megszerzése körül forognak. Ennek során különféle akadályokat kell leküzdeni, miközben a hős útját jellegzetes, gyakran beszélő állat alakjában megjelenő segítők egyengetik. A részteles elemzésből kiderül, hogy e szüzsé nagyfokú hasonlóságot mutat a spirituális hagyományok témáival, amelyek szintén egy jelképes kincs, a megvilágosult tudatállapot vagy az igazi emberség elérése körül forognak.

A második érv a tündérmesék legfontosabb ismérve: a benne előforduló csodás, természetfölötti események és elemek. Ennek egyedül a spirituális úton, az ennek során átélhető különleges tudatállapotokban van realitása. Végül a harmadik érv a mesék mitikus földrajza, a mesebeli tér, amelynek elrendezése számos párhuzamot mutat az ókori kelet misztikus kozmológiáival.

A mesék spirituális tartalmának elemzéséhez a múlt század híres orosz néprajzkutatója, Vlagyimir Propp fölfedezései jelentették számomra a kiindulópontot. Ő mutatta ki elsőként a mese és a mítosz szoros kapcsolatát, a varázsmesékben előforduló mitikus elemeket. Saját könyveimben, Az égig érő fában és Az élet vizében az általa elindított gondolati szálakat bontom ki a spirituális tanítások oldaláról, és alkalmazom mindezt a magyar népmesékre.

Ha valaki a mesét az emberi fantázia szüleményének tartja, ezzel alapvetően egyetértek, a „csak” jelzőt azonban elhagynám. Attól tartok, manapság hajlamosak vagyunk alábecsülni a fantázia jelentőségét az úgynevezett „realitáshoz” képest. Pedig az emberiség minden nagy vívmánya, az egész kultúránk a fantáziában veszi kezdetét, mint ahogy az egyéni életünket is a róla szóló látomásunk alakítja. A népmesék, ha megértjük az üzenetüket, nagyszerű, fölemelő és távlatos látomásokkal gazdagítják világunkat a köznapi környezet gyakran sekélyes és kisszerű, anyagelvű látomásaival szemben.

Hathatnak-e ezek az üzenetek, tanulságok úgy is, ha a hallgatóság nincs tisztában vele, hogy éppen mit hall? Fennáll-e a veszélye, hogy teljesen félreértelmezünk valamit? Vagy lehetséges-e többféle értelmezés is egyszerre, amelyek közül bármelyik helytálló?

- Mint minden olyan látomás, amely elbűvöl minket, a mesék is befolyással lehetnek ránk és formálhatják választásainkat akkor is, ha az elménkkel nem értjük az általuk közvetített üzenet minden részletét. A mese sokszor erősebben hat az érzelmeinkre, mint az értelmünkre, s a tudattalanban is kifejtheti jótékony, gyógyító és kiteljesítő hatását. Értelmező elemzése, a róla folytatott elmélkedés ugyanakkor segíthet abban, hogy e kedvező változásokat tudatosan is átéljük.

Amint erről korábban beszéltem, a népmeséknek nagyon sok jelentésszintjük van, amelyek egyaránt érvényesek lehetnek. Egy gyémánt különböző fazettáin keresztül egyaránt hiteles képet nyerhetünk a szövetről, amelyre rá van helyezve, csupán más-más nézetből. Az egyéni történetünkön, a jelenlegi égető problémáinkon és megértésünk szintjén is múlik, hogy a mese számos lehetséges nézete, fazettája közül éppen melyik a legfontosabb számunkra, melyik ajándékoz meg minket a továbblépéshez szükséges belátással.

Azt hiszem, manapság sokkal nagyobb a veszélye annak, hogy felnőttkorunkra teljesen elveszítjük a mese éltető közegével való kapcsolatot, mintsem hogy félreértünk benne valamit.

Az előadásában is szó volt arról, hogy a magyar népmese milyen rokonságot mutat az indiaival. Van erre valamilyen tudományosan elfogadott magyarázat?

- Az indiai mesékkel való rokonság nemcsak a magyar népmesék sajátossága, hanem számos más nép meséinél is megfigyelhető. Olyannyira, hogy egy Theodor Benfey nevű nyelvészprofesszor már a 19. században felállított egy elméletet, mely szerint minden mese Indiából származik. Ami magyar vonatkozásban különös, hogy a közelebbi vizsgálódás valóban döbbenetes párhuzamokat tár fel az indiai hagyománnyal, és sok mesénk megértéséhez az indiai vallási-filozófiai tanítások adják meg a kulcsot. Az indiai kultúrával kapcsolatba hozható jelképek és mesei motívumok mennyisége még a samanisztikus és buddhista befolyást tükröző elemekét is meghaladja, pedig annak alapján, amit a magyarság honfoglalás előtti történelméről tudunk, inkább az utóbbiak túlsúlyát várnánk.

E jelenségre mind a mai napig nincs megnyugtató magyarázat. Kétségtelen, hogy Indiában maradt fenn a világ leghatalmasabb mesekincse. Ha igaz Carl Gustav Jung kollektív tudattalanra vonatkozó pszichológiai elmélete, s a mesékben és más kulturális alkotásokban valóban bizonyos egyetemes archetípusok öltenek alakot, akkor pusztán mennyiségi okokból is esély van arra, hogy a legtöbb népmesei motívum esetében megtaláljuk annak indiai megfelelőjét. Vannak olyan elméletek is, amelyek szerint a magyarság egy része a honfoglalást megelőzően kapcsolatba kerülhetett az India őslakosságát alkotó dravida törzsekkel. Ezek az elméletek azonban tudományosan nem bizonyítottak.

A kolozsvári előadásában a Királyfiú Kis Miklós meséről beszélt, ami sok szempontból egy meglehetősen furcsa mese: pl. a főhős, a királyfi a végén meghal... Mitől különleges ez a mese, miért éppen ezt választotta?

- Eleve nagyon kedvelem a székely meséket, amelyek egyszerre archaikusak és hitelesek, miközben rendkívül eredetiek és szellemesek. Nem volt számomra kérdés, hogy a kolozsvári bemutatkozó előadásomra székely mesét válasszak. A Királyfiú Kis Miklós valóban különleges mese, részben mert könnyen felfedhető a spirituális üzenete, ugyanakkor az ember belső útjának, teljessé válásának egy ritkán tárgyalt oldaláról ad útbaigazítást.

Milyen lényeges üzenetet közvetít Ön szerint? Milyen fontos motívumok, szimbólumok jelennek meg benne?

- E történetnek több fontos üzenete is van, melyek közül hármat emelnék ki. Az első, hogy a világba való születés önmagában a fájdalom és megfosztottság állapota, mert kiszakítja az embert valódi természetéből, a istenközelségből, a teljességből. Ezért sír Miklós megszületésétől kezdve csillapíthatatlanul. Az életnek ezen az alapvető hiányán csak az segít, ha megtalálja saját kiegészülését, szellemi oldalát, tudatának eszmélő világosságát. A házasság itt – mint a legtöbb mesében – nem a párkapcsolat vagy a családalapítás világi boldogságát jelenti, hanem a teljessé válás metaforája. A létezés akkor áll helyre, ha a világi öntudat kiegészül a transzcendenssel, a léten túlival. Ezért lenne szüksége Miklósnak „Lételenország” – értsd: a léten túli tartomány – királyának leányára.

A másik fontos üzenet az emberi gyarlóság olyan összetevőire világít rá, amelyek miatt gyakran fulladnak kudarcba mind a világi, mind pedig a szellemi törekvéseink. Miklósnak nincs türelme kivárni, amíg a dolgok beérnek, hanem idő előtt akarja kierőszakolni az eredményt. Rendkívül egoista és csak saját magára gondol, ezért veszíti el már útközben az első leányt. Önzését jól mutatja, hogy amikor önhibájából elveszti mátkáját, habozás nélkül elfogadja, hogy inasa átengedje neki saját jövendőbelijét. Gőgje oly elvakulttá teszi, hogy nem hallja meg sem az erkölcsi leépülésére vonatkozó visszajelzést, sem a végzetét előrejelző figyelmeztetéseket. Hiába ő a történet hőse, mégis elbukik. Mégis van boldog befejezés, de ez az inasnak jut osztályrészül, aki rendelkezik a Miklósból hiányzó erényekkel.

"Kár, kár, Királyfiú Kis Miklós, elhoztad Lételenország királyának a leányát, megölted éhhel a magadét, elvetted az inasét, de nem lesz örömed benne, mert mikor hazaviszed, a kastély kapuja betörik, s agyonüt téged" - részlet a meséből.

Ha a mese szimbólumait is bevonjuk az elemzésbe, akkor a királyfi a tudatos ént – az identitásunkat –, az inas pedig az én funkcióit, tudati képességeinket képviseli, amelyek hétköznapi életben az egót szolgálják. A történet spirituális szempontból legmélyebb tanítása az, hogy a beteljesülést e tudati képességeinkre támaszkodva érhetjük el, miközben az énérzetnek, mely a szellemi fejlődésnek inkább akadálya, el kell halnia. A spirituális megvalósuláshoz túl kell jutnunk az önzésünkön, fel kell oldanunk önközpontúságunkat, elkülönült énünket. Az emberiség minden nagy misztikus hagyományának ez a legfontosabb üzenete.

Királyfiú Kis Miklós meséje sok más mély értelmű szimbólumot is tartalmaz, ott vannak például a beszélő állatok – a holló és a varjak –, a történet több helyén is fontos szerepet játszó madártoll, a leányokat magában rejtő dinnyék, az útbaigazító vénaasszony, a Lételen országot határoló égig érő kőszikla, az erdő, a palota... E mese tartalmi gazdagságát mutatja, hogy az ötórásra sikerült kolozsvári előadásom alatt is csupán motívumainak töredékét sikerült kielemeznünk.

Melyik az a szereplő, akivel azonosulhatunk, ha nőként/férfiként olvassuk a mesét: a főszereplő királyfival, aki elindul meghódítani-visszaszerezni-megküzdeni, vagy a királylánnyal, aki a dinnyében vár? Hogyan kell elképzelnünk azt a fajta értelmezést, hogy igazából mindegyik szereplő mi magunk vagyunk?

- A mesében az álomhoz hasonlóan mindegyik szereplő önmagunk valamelyik oldalát vagy képességét jelenti, ezért nincs egy meghatározott mesealak, akivel következetesen azonosulnánk. Lehet, hogy az elején a főhős helyébe képzeljük magunkat, mert az ő alakjában fogalmazódnak meg aktuális gondjaink és vágyaink. A történet kibomlása során azonban kezdjük megérteni, mi a probléma Miklóssal, s talán arra is rádöbbenünk, hogy mi magunk a saját életünket hol rontottuk el. A mese üzenete éppenséggel az, hogy a boldogság eléréséhez identitást kell váltanunk, s a szerény és önzetlen, mások szolgálatának élő inasként több esélyünk lesz a kiteljesedésre.

Mind a férfiak, mind a nők számára ez a lényegi üzenet, mert az önközpontú vagy a nyitott és együttérző tudat közötti választás a nemi szerepektől független kihívás az ember számára. A dinnyében kiszabadításra váró királyleány nem valamiféle, a régi patriarchális társadalomban talán kívánatosnak látszó női viselkedési mintát sugall, hanem az emberi tudat fölébresztésre váró világosságtermészetét képviseli. Léteznek ugyan sajátosan nők számára szóló mesék is, a Királyfiú Kis Miklós azonban nem ilyen. A magyar népmesék többségében a női szereplők a földöntúli, transzcendens elemet jelenítik meg, s egy ősi anyaistennő-kultusz nyomait őrzik.

A mi mai „meséinket” gyakran a tévécsatornák sugározta rajzfilmek vagy éppen a hollywoodi filmek jelentik. Hova vezethet, ha ezekből a történetekből vonjuk le a tanulságokat a saját életünkre nézve?

- Amint ezt az elején említettem, az ember sorsát egyéni és kollektív szinten egyaránt az életről alkotott látomásunk alakítja. A filmek és a kultúra más alkotásai is ilyen látomásokat osztanak meg és terjesztenek. Ezért óriási a média felelőssége a társadalom jövőjének formálásában.

Egyénileg azonban rajtunk is múlik, hogy a kulturális közeg mely fantáziáit fogadjuk be, milyen motívumokból szőjük meg saját életálmunkat és ezen keresztül sorsunkat. Aki olcsó, primitív és sekélyes sablonokkal táplálja képzeletét, annak kiüresedett és szegényes, tartalmatlan élet juthat osztályrészül. Ahhoz hasonlít ez, mint ahogy a gyorséttermi étkezés vagy a konzerv étel is csak mennyiségileg táplálja, minőségét tekintve viszont kiéhezteti a testet. Ezért a szó szoros értelmében életbevágó számunkra, hogy a változó életkörülmények között is megőrizzük és ápoljuk saját népi kultúránk mérhetetlenül gazdag, lelki és szellemi értelemben egyaránt tápláló és tartalmas hagyatékát.