Az ember életében időnként adódnak mérföldkövek, melyek jelzik, hogy jelentős változás történt. Ezek lehetnek akár valós kövek is, melyek már szimbólumként jelennek meg mások számára.
Északnyugat-Skóciában, a Seil Islandon van egy nagy kő, az Ach na Clach, aminek a jelentéséről az MI a következőt írja. „Az Ach na Clach kifejezés a (skót) gael nyelvben »A kövek mezeje« vagy »A kövek területe« jelentéssel bír. Az ach szó »mező« vagy »terület« jelentést hordoz, míg a clach jelentése »kő«. Tehát egy olyan helyre utal, ahol kövek találhatók, például egy sziklás területre vagy egy kőből álló környezetre.”
A jobb oldali képen látható kő az a bizonyos Ach na Clach, amely a Seil Island Clachan Seil nevű helyén található. Itt élt 22 évig a nővérem, Hoyer Erzsébet, akinek emlékére járták be a szanghatúrát a Pilisben egykori szanghatársai.
Ennek a kőnek nagyon régi a története. Senki sem tudja, mikortól ered, de a legenda szerint azért került ide erre mezőre, mert itt volt a legsekélyebb a tenger apálykor, és ezáltal a legbiztonságosabb a birkák és a tehenek számára az átkelés. Ez a kő, benne egy V alakú vájattal egy jelzés volt a régi időkben a pásztoroknak arra, hogy hol vezethetik át a nyájat biztonságosan a főszigetről a Seil Island új legelőire.
A nővérem életében mérföldkövet jelentett az a változás, amikor férjhez ment egy derék skót orvoshoz, és kiköltözött a Seil Islandra. Hosszú boldog évek után azonban egyik tragédia érte a másik után, aminek következtében élete valamennyi szeretett személyét tragikus körülmények között elvesztette . A férjét drámai gyorsasággal vitte el egy súlyos betegség, és az egyetlen fia is tragikus hirtelenséggel halt meg nem sokkal később. Újabb mérföldkőhöz érkezett.
Ezután csatlakozott a Buddhista Misszió, a Magyarországi Árya Maitreya Mandala Közösségéhez. A veszteségek feldolgozása mindenkinél más: van, amikor valaki képtelennek bizonyull rá; van, amikor hosszú út vezet odáig, és van a buddhista út. A nővérem ez utóbbit választotta, és békére lelt a közösségben. A fiának egy hatalmas követ állított emlékül a természetben elhelyezve. Ez a kő a Pilisben, a Pap-réten található a bokrok között.
A kő neve Balázs-kő, mely nevet a fiáról kapta, a rét szélén található. Egy kis tűzrakó hely van előtte, ahol érdemes megpihenni. A kőre az életkerék lett rávésve, és a kő hátsó részén, aki kitartóan megküzd a gallyakkal, egy szöveget is talál.
A Balázs-kő azért került a Pap-rétre, mert a névadó szeretett biciklitúrákat szervezni erre a helyre a barátaival. Sokszor megpihentek itt, azután mentek tovább. Amikor meghalt az unokaöcsém, mindenkinek nagyon megtört a szíve, hiszen csak 30 éves volt. Amikor elkészült a kő, biciklis sporttársai az avatásra egy emléktúrát szerveztek, amit évente megismételtek október utolsó hetében. Ebből egy szép hagyomány kerekedett, ami tíz éven át folytatódott. 
Később, amikor a nővérem is elment, átvettem tőle az adományozó szerepét, és Szigethalmon a sportegyesület javaslatára minden évben megjutalmaztunk egy a tanulmányaiban jól teljesítő és kiválóan sportoló gyermeket egy bicikli adománnyal. Ez a hagyomány, amely az emlékezéskultúra része, jövőre lesz húsz éves. Egy éve a Szigethalmi Sportegyesület tiszteletbeli elnöke, Nád Béla és az iskola részéről Batta Ilona testneveléstanár szerveztek egy újabb emlékkő átadást unokaöcsém tiszteletére.
Ez a harmadik kő a város szélén, egy erdei úthoz közel lett elhelyezve, ahol sok túrázó jár. Az emlékkő ötletét az adta a szervezőknek, hogy az egyik sportegyesületi tag talált a saját telkén egy szív alakú követ. Ezt ajánlották fel egykori sporttársuk, az unokaöcsém emlékére a 30 km-es emléktúra mellett.
A kövek a mezőn történet így ért körbe a távoli skót szigettől a csepel-szigeti Szigethalomig.
Mindenki meghal, de senki sem halott, mint tudjuk a bölcselet szerint. Az ember elmegy és átváltozik; a kő marad, amíg a természet be nem temeti.
