Az igazi értékek nem feltétlenül kerülnek rivaldafénybe. Legtöbbször így van ez a belső kincseinkkel, de sokszor nem is sejtjük, milyen csodák rejlenek fizikai környezetünkben is, melyek elrejtőznek a megszokásba fásult tekintetek elől. A mélységet nem kilóra mérik, a nagy műveknek nemcsak megalkotásához, de fölfedezéséhez is türelem és idő szükséges.
Jakab Zoltán Csaba, alias Josephus éveket dolgozott azon, hogy valóra váltsa látomását egy tökéletes és teljes világról, mely teret ad az élet összes fontos archetípusos témájának, miközben a kettősségek feszültségét a szépség és harmónia egységében oldja fel. A látomást egy lepukkant budafoki ház hátsó udvarában, alig 10 x 10 méteres területen hozta létre egy pince tetején a tradicionális japán kertépítészet eszközeivel, melyet évtizedek óta tanulmányoz és gyakorol. Az udvar végében, ahol a közönséges emberek csak szemétlerakót láttak, ő megálmodta és létrehívta mezokozmoszát, egy meditációs kertet, mely megteremti a mindenség és az ember mikrokozmoszának a mindennapokban oly fájdalmasan hiányzó egységét.
A kert sajátos műalkotás: mivel szerves anyagból épül, maga is élő és állandó alakulásban lévő szervezet, mely állandó művelést igényel és sohasem lesz teljesen „kész“, mint egy írás vagy egy festmény. Konzisztenciáját saját belső rendje biztosítja, mely külső formáját tekintve ugyanakkor minden pillanatban megújul, követve mind az élő szövet lélegzésének, anyagcseréjének és növekedésének ritmusát, mind a környezet rezdüléseit, a fények, a hőmérséklet vagy a páratartalom finom változásait. Egy ilyen alkotás létrehozásához egyaránt szükség van az eszméin keresztül rendet teremtő férfiúi és a szerves anyagot formálni képes női erőkre, ezért ebben a művészeti ágban kerül talán legközelebb az ember az isteni teremtés ősképéhez.
A kert mint szimbólum a lét paradicsomi állapotát jeleníti meg, mely idilli harmóniáját teljességének és az alkotóelemek gondos kiegyensúlyozásának köszönheti. Ha az egész világ benne foglaltatik – mint a Buddha mondja – a három láb magas emberi testben, ugyanígy elfér egy száz négyzetméteres, művészi gonddal megalkotott kertben is. Josephus kertecskéjében mindent megtalálunk, amiből az élet áll: a világóceánt, kontinenseket, az öt őselemet, a tíz égtájat, az évszakok színeit, a sors folyóját, születés és elmúlás honát, a természetben minden helyet jelenlétükkel átható szellemeket, a tájékozódást és fölismerést segítő világító testeket, kapcsolatot teremtő hidakat és a világot behálózó útvonalakat, melyek minden pontjáról más-más látvány tárul az őket hajlamai szerint járó lélek tekintete elé. A nagy műgonddal kialakított arányok teremtik meg a paradicsomi összhangot, melyben tökéletes egyensúlyba kerül egymással szellem és anyag, eszme és szerves élet, rend és káosz, szilárd és nedves, fény és homály. S e varázslatos hely közepén megtaláljuk a Boldogok szigetét egy teknősbéka hátán úszva, melyen a halhatatlanok, férfiak és nők élnek egymással tökéletes harmóniában, darvak hátán keringve a sziget magas hegycsúcsai körül. Egy rövid időre a látogató is beléphet e szigetre és megfogalmazhatja szíve kívánságát, mely ha valóra válik, talán ő is megtalálja saját személyes világában a boldogság szigetét.
Sétánk végén, eltelve a vándorút élményeivel, helyet foglalunk a kert nyugati végében kialakított meditációs sarokban, és átadjuk magunkat a teaszertartás nyugalmas és tiszta élvezetének. Órák repülnek el észrevétlenül, miközben a pirított rizs ízét és illatát idéző teát kortyolgatjuk, csendesen szemlélve a kert statikus nézőpontból sem szűnő alakváltozásait. Felhő támad, eső szemerkél, majd eláll, lágy szellő lengedez, lassan bealkonyul. Megérkeztünk, nincs hová sietni. Ilyen lehetett a paradicsomi állapot, ahol a világot még szellem hatotta át.
Miközben e csoda megalkotója a középkori ikonfestőkhöz hasonlóan évek óta igénytelen környezetben, egy komfort nélküli romos házikóban él, minden jövedelmét arra fordítja, hogy saját erejéből beteljesítse a szíve mélyén megformálódott látomást – a tökéletes Kertet, melyet oly kevéssé ismer és ért a modern ember, akitől nemcsak a szerves természet került elérhetetlen távolságba, de időt sem szakít többé arra, hogy vak rohanásában olykor megálljon és körülnézzen: Hová is kerültünk? Hogy jutottunk idáig és mit keresünk? Vajon elértük-e a vágyott boldogságot a borsos áron, életünk árán megvásárolt kényelemben és biztonságban, a magunk köré húzott falak között, vagy talán a művész volt a bölcsebb, aki a jólétet és a kényelmet feláldozva inkább az álmai mellett döntött?
A kertről készült fotóalbum megtekinthető a Kilátó facebook oldalán, kattints a linkre: Tündérkert fotóalbum. Josephus oldala: https://www.facebook.com/jzcsaba?fref=ts.
