A Filosz Könyvkiadó és a Buddhista Misszió kiadványa 2009/2018
Fordította Horváth Erzsébet; kontrollszerkesztő Pressing Lajos
Keménytáblás, 382 oldal
Az Arya Maitreya Mandala nyugati buddhista rend alapítójának szellemi útirajza a múlt század első felében tett tibeti expedícióiról, mely nevét világhírűvé tette. Horváth Erzsébet új magyar fordítása, Dr. Pressing Lajos kontrollszerkesztésében és előszavával. Kemény kötésben, védőborítóval, 378 oldalon, számos korabeli fénykép illusztrációval.
Varázslatos világ nyílik meg előttünk e könyv lapjain: a Nyugat elől még elzárt és ősi kultúráját őrző Tibet a múlt század elején. A zarándok útja jeges hegycsúcsok, termékeny völgyek, mesés kék vizű tavak, nehezen megközelíthető sziklakolostorok és remeteségek között vezet, miközben a naponta változó vidéket az Ezer Buddha Földjének titokzatos szellemisége lengi be. A helyi hagyományt alaposan ismerő szerző a szemtanú hitelességével számol be természetfölötti erőkkel rendelkező szentekről, befalazott remetékről, ősrégi szertartásokról és misztériumjátékokról, érzékfölötti és telepatikus jelenségekről, megmagyarázhatatlan fénytüneményekről, a transzban futásról vagy a születés előtti emlékezés eseteiről. Avatott magyarázatai bevezetnek bennünket a tibeti buddhizmus évezredes bölcsességébe.
A külső utazás mellett legalább ilyen izgalmas a belső átalakulás útja. E könyv nemcsak egy elsüllyedés előtt álló csodálatos kultúra szinte utolsó dokumentuma, hanem a szerző mély személyes vallomása is saját szellemi átlényegüléséről, amely a Tibettel való találkozás nyomán benne végbement.
Tibet szimbólumává vált mindannak, amire a ma embere annyira vágyódik – akár azért, mert már elveszett, akár pedig azért, mert még nem sikerült megvalósítani, vagy mert az a veszély fenyegeti, hogy az emberiség végleg szem elől téveszti…
A „fehér felhők” azt a szellemi erőt jelképezik, mely feloldja az egyén elkülönültségét, s az emberi élet fonalát befűzi a mindenség élő szövetébe. Jelentését Govinda könyve német kiadásának előszavában így fogalmazza meg: „Ahogy a fehér nyári felhő szabadon mozog a kék égen, összhangban az éggel és a földdel, láthatártól láthatárig, a légkör lélegzését követve, úgy bízza rá magát a zarándok a lénye legmélyéről felbugyogó nagyobb élet lélegzésére, mely mostantól fogva vezeti őt…” A tibeti buddhista freskókon és tekercsképeken e felhőkből sűrűsödnek össze és lépnek elő a Buddhák, bódhiszattvák, szentek és istenek. A felhőben kifejeződő őseredeti természetünkből fakadnak ugyanis a tudat alkotó energiái, melyek maguk is bármely elképzelhető formát felvehetnek, s ez vezeti a törekvőt annak a megvilágosodott és elragadtatott tudatállapotnak a megteremtése felé, mely a Buddhák gyönyörtestének meditatív látomásában ölt alakot. A „fehér felhők útja” nem más, mint a szellemi érés és kibontakozás útja, mely a végső teljességre való ráébredéshez vezet.
(Részletek a könyv előszavából)
