Fotókiállítás Őszentsége a XIV. Dalai Lámáról a Sambhalában
Első emlékem a Dalai Lámáról kisgyermekkoromból származik: az 50-es évek végi dunántúli kisvárosban, ahol felnőttem, és ahol az embereknek fogalmuk sem volt se arról, hogy mi fán terem a buddhizmus, se arról, hogy hol van Tibet, a Dalai Láma neve népi szólásban szerepelt. „Tuggya a Dalai Láma”; „Kérdezd meg a Dalai Lámát, majd az megmongya!”
Hogy honnan került ez a név a magyar nép kollektív emlékezetébe, mint a mindentudás szinonímája, számomra máig rejtély; a mongóliai steppékről nem hozhattuk magunkkal, hiszen a Dalai Lámák szellemi vonalának 3. tanítóját, Szö-nam Gyatso-t csak 1578-ban ruházta fel a »Dalai« címmel a mongol fejedelem Altan Khan, aki népével együtt megtért a buddhista hitre.
Magyarországon még nem jött el ez a bölcs uralkodó. Őszentségét, a jelenlegi XIV. Dalai Lámát első magyarországi látogatásától kezdve mégis szívébe fogadta az ország. Azóta is egy-két évenként visszatérő vendégünk, s csodálatos egyéniségével, szeretet-sugárzásával, embersége erejével demonstrálja számunkra, mit jelent az, amikor a Megvilágosodott tudat láthatóvá és tapinthatóvá válik. Személyében buddhisták és keresztények számára egyaránt a szakrális király szívünk mélyén hordozott ősképe válik jelenvalóvá, akit nem ront meg a hatalom, aki mindig az igazság oldalán áll.
A buddhista fogalomrendszerben az emlékezés és az éber tudatosság megvilágosító erejét ugyanaz a szó, a szmlti fejezi ki. E kiállítás képei Őszentsége magyarországi látogatásaira, találkozásainkra, jelenlétére emlékeztetnek bennünket. Feladatukat azonban akkor töltik be – s az emlékezés, a szmlti akkor válik teljessé –, ha nem csak a múltat idézik számunkra szép emlékként, hanem itt, a jelenben ébresztenek bennünket.
Őszentsége, a Dalai Láma üzenete ugyanis nem egy aktuális politikai szituációnak szól, hanem örök érvényű. Minden korszakban, így az itt-és-most jelenvalóságában is a felszabadulás kulcsát, az igazi boldogság előfeltételeit tanítja számunkra. És példamutatásával nemcsak a tudást, de a belső erőt is megadja számunkra: hogy meg tudjuk őrizni tiszta jelenlétünket, emberségünket és jóságunkat egy versenyközpontú, kíméletlen világban; hogy megtartsuk a szerénység és mértéktartás értékét egy olyan társadalomban, amely az öncélú fogyasztást és tobzódást törekszik értékké emelni; hogy a gyűlölködés és polarizálódás légkörében is a Dharma szelíd és erőszakmentes útját tudjuk követni.
Őszentsége alakja még e képeken keresztül is megérint bennünket, az emlékezésen keresztül éberré válik bennünk tanítása, és segít ismét visszatalálnunk saját szívünkbe, ahol a káprázatok és kényszerképzetek feltisztulásával ráismerhetünk valódi természetünkre, a szeretet és emberség utáni sóvárgásra.
