Buddhizmus

Első emlékem a Dalai Lámáról kisgyermekkoromból származik: az 50-es évek végi dunántúli kisvárosban, ahol felnőttem, és ahol az embereknek fogalmuk sem volt se arról, hogy mi fán terem a buddhizmus, se arról, hol van Tibet, a Dalai Láma neve népi szólásban szerepelt. „Tuggya a Dalai Láma”; „Kérdezd meg a Dalai Lámát, majd az megmongya!”

A keleti vallásos bölcselet tudomásul veszi az ember kiemelt szerepét a természetben,ebből azonban nem vezet le egy antropocentrikus világképet. Az emberi létforma kiemelt jelentősége az ember különleges képességeivel függ össze, ez a kiemelt szerep azonban nem abszolút, hanem részben ki kell azt érdemelni, részben pedig el is veszíthető.

A viparjaja egyfajta torzult, pervertált, elváltozott tapasztalási mód; Patandzsali híres Jóga szútráinak meghatározása szerint olyan hibás megismerésről van szó, amely tárgyát annak valódi mivoltához képest pontosan ellentétes természetűnek tapasztalja. Vajon nem lehetséges-e, hogy saját személyes tapasztalataink is ilyesfajta kifordult, a valósággal éppen ellentétes megismeréseket közvetítenek?

Avalókitésvara az együttérzést és a nyitottságot fejezi ki: az egymás iránti érzékenységet, amely nem záródik be saját egyéni éntudatunk falai közé, nem fojtja le az egyéni érdekek, görcsök, függőségek szövevénye. Amilyen mértékben nyitottá és együttérzőbbé válunk, olyan mértékben közeledik a tudat a megvilágosodáshoz.

A vadzsrajánában rendkívül fontos a személyes tanító, mégpedig nem pusztán a rendszer részeként, akiben „elvi okokból” kell hinni. A vadzsrajánában maga a guru a módszer. A guruval való kapcsolatunk az, ami ténylegesen átalakít bennünket.

Avalókitésvarát általában a részvét vagy együttérzés isteneként ismerjük, de ritkán gondolkozunk el azon a tényen, hogy ugyanakkor ő az, aki kinyilatkoztatja a Pradnyápáramitá-hridaja szútrát. Ez a szútra - magyarul a Transzcendens Bölcsesség szíve szútra - pedig minden jelenség ürességéről, káprázat természetéről szól.

A hagyományvonal lényege, hogy a szellemi úton az ember nem puszta végállomás, vagyis nem csak befogadója a tanításoknak, hanem hordozója és továbbadója is egyben. A vonal az ebből fakadó felelősségre figyelmeztet bennünket. Fontos  megértenünk, hogy mindenképpen láncszemek vagyunk. Ha nem vállaljuk, hogy a Dharma valamelyik hagyományvonalának láncszemei legyünk, akkor a létkerék valamelyik vonalát fogjuk továbbvinni...